Pozsonyi Szentmártoni Kálmán: János Zsigmond erdélyi fejedelem élet- és jellemrajza (Székelykeresztúr, 1934)
János Zsigmond Izabella gyámsága alatt
p 25 tóttá, hogy neki és fiának gyámolítója lesz. A magát elhagyottnak érzett Izabella ekkor hajlandó volt a váradi békeszerződés teljesítésére.1 Kezdetben maga Fráter György is arra gondolt, hogy fenntartja a váradi békét s mikor Ferdinándnak meg lesz hozzá a kellő ereje, akkor végre is hajtja s ezért János király csecsemőjének megkoronáztatására nem is gondolt.2 Később azonban a János király halála miatt előállott zavaros állapotban felfogását megváltoztatta. 1540. szept. 13-án érkezett Fráter György Budára János király holttestével. Budán szept. 24-én zárták le a koporsót a királyné és csecsemő fia jelenlétében s indították Székesfehérvárra, hol óriási tömeg fájó könnyei között fényes pompával helyezték örök nyugalomra Magyarország utolsó nemzeti királyát. Izabella engedékenysége Ferdináriddal szemben nem tetszett Fráter Györgynek s mikor látta, hogy Izabella hívei közűi is többen pártoltak Ferdinándhoz abban a reményben, hogy bátyja, V. Károly megvédi Magyarországot a török ellen, sietett a csecsemőt megkereszteltetni, hogy összetartsa a főurakat. Keresztvíz alá Török Bálint és Fráter György tartották a csecsemőt. János király óhajtására a csecsemő atyja nevéről János, anyai nagyatyja I. Zsigmond lengyel király neve után Zsigmond nevet kapta a keresztségben. A szentszék kívánságára az első magyar király nevét, Istvánt kapta melléknév gyanánt.3 Jakab Elek ezzel ellentétben úgy adja elő több forrás nyomán, hogy Istvánnak Szulejman kedvéért, vagy épen rendeletére nevezték.4 Tény az, amint később látni fogjuk, hogy a szultán okmányaiban, leveleiben mindig az István név szerepel. János Zsigmond keresztszülői Atthinay Deák Simon országbíró és Márkus Péter kir. tanácsos lettek.5 Nemsokára a keresztelés után a temetésről visszajövök Rákos mezejére6 vonultak s az ott tartott fegyveres országgyűlésen a csecsemő János Zsigmondot lelkes közakarattal Magyarország királyává választották.1 A kormányzást, az uralkodás 1. Acsády: i. m. 213. I. — 2. Acsády: i. m. 210. 1. — 3. A velencei francia követ tudósítása. Lásd: Veress: i. m. 94. 1. — 4. Jakab Elek: János Zsigmond választott magyar király s erdélyi fejedelem élete és uralkodása. Keresztény Magvető. II. köt. 162. 1. — 5. Jakab E.: i. m. 162. 1. — 6. Bethlen: i. m. Tom. 1. p. 344. — 7. Egyes írók János Zsigmond királlyá választásának helyét Székesfehérvárra teszik. Lásd: Lukinich : i. m. 24.1. Acsády: i. m. 212.1.
