Pozsonyi Szentmártoni Kálmán: János Zsigmond erdélyi fejedelem élet- és jellemrajza (Székelykeresztúr, 1934)
János Zsigmond Izabella gyámsága alatt
81 ban jelent meg s még lóháton is magyar ruhát viselt. Mikor látta Ferdinánd, hogy Izabella nem akarja környezetéből a magyarokat elbocsátani, akkor .Ferdinánd Csákynak saját udvarában ígért állást, csakhogy elvonja őt János Zsigmond környezetéből, de ez is hiába valónak bizonyult, Csákyt nem lehetett János Zsigmond mellől eltávolítani. A kockói tárgyalások egyik fél részéről sem mondhatók eredményeseknek. A megállapodás értelmében János Zsigmond 1554. március 16-án megírja Ferdinándhoz első saját kezű levelét, melyben Ferdinándnak jó akaratát kéri.1 Egyben közlik Ferdinánddal, hogy mit kíván János Zsigmond az ő „legengedelmesebb szolgája és fia“. Kérik, hogy a 40.000 forintot, amit Ferdinánd kölcsön vett Fráter Györgytől, kölcsön adó akarata értelmében János Zsigmond kapja. János Zsigmond ne legyen a cseh király hűbérese, hanem Oppeln és Ratibor hercegségek teljesen önálló, souverain uralkodója. Ferdinánd válaszában nem sokat igér, de még kevesebbet ad. Atyai jóindulatáról biztosítja János Zsigmondot a „fejedelmet, fiát és kedves rokonát“. Izabellának pedig a nála levő pénze után több kamatot Ígért, ha megírja a szultánnak s az erdélyieknek, hogy nincs szándékában visszamenni Erdélybe.2 Ferdinánd tovább erőlködött, de hova tovább mind kevesebb kilátással. A portán sehogy sem tudták megérteni, hogy ha Ferdinánd eljegyezte leányát János Zsigmonddal, akkor miért engedi, hogy a királyfi idegen országban „kóboroljon“ s miért nem akarja Erdélybe való visszahelyezését? A nagy vezér világosan meg is mondta Vég János erdélyi követnek: „János, ha az erdélyieknek annyi eszök volna, mint egy hét éves gyermeknek, maguknak kellene könyörögnie azért, amit a szultán maguknak önként ajánl, hogy saját vérükből adjon nekik királyt“. A szultán válasza pedig ez volt Vég számára: „Akarata az, hogy az erdélyi urak és a három nemzet István királyt Erdélybe visszavigyék... Ha vissza nem viszik a gyermeket, őket kardra hányatja“. Az erdélyiekhez intézett levélben pedig a szultán kijelentette, hogy: „Ferdinánd, ha csak egy maroknyi földet kívánna is Erdélyből s azért a világ összes kincseit vagy egész birodalmát kínálná, mégsem ad-1. Veress: i. m. 380. 1. — 2. Szádeczky: i. m. 34—35. I. 6
