Pozsonyi Szentmártoni Kálmán: János Zsigmond erdélyi fejedelem élet- és jellemrajza (Székelykeresztúr, 1934)

János Zsigmond korának jellemzése

János Zsigmond korának jellemzése.

A XVI.-ik században alig volt csöndes, nyugodt hely egész Európában. A szellemi világosságnak e nagy százada szomomorúan merült el a csatákban és zűrzavarban : mindenfelé tülekedés, szorongás; erős csatákat vívnak karddal és tollal s nagy átalakulások vannak. A politikai és társadalmi ellentétek mellett most már egy újabb válaszfal is van: a vallás. A reformált egyházak egymással s a katholicizmussal szemben úgy állanak, mint ádáz ellenségek. Ellentétek, ellenmondások mindenben, úgy, hogy megközelítőleg is nehéz volna e korról tiszta képet adni. Rombolás, építés, gyűlölködő ellenségek testvéri frigye, a világosság harca a sötétséggel, a tudatlansággal, a durvaság találkozása a krisztusi szeretettel, az érzelmek és indulatok sötét kaosza, melyből új élet, új világosság, új társadalom születik. A reformáció szelleme megteremti a politikai és vallásszabadság eszméjét s ez véget vet a középkornak, mely csak pápát és császárt ismert. Hódít a népfölség elve, a demokratizmus, s már hirdetik, hogy a nép előbbre való a királynál.

Az Európában feltalálható eme általános vonások nagyrészt Erdélyben és Magyarországon is meglátszanak. A tekintély hatalma nálunk is megszűnik s a XVI. században rombadölnek a régi intézmények, hogy újaknak adjanak helyet. A királyság intézménye gyengül. Az egyház középkori nagyhatalma aláhanyatlik s egyházi téren is a vak hiedelem helyett a szabadvizsgálódás gondolata nyomul előtérbe. Mind politikai, mind egyházi téren szükségszerűvé lesznek az átalakulások, amik nagy viharokat idéznek elő.

J