Pozsonyi Szentmártoni Kálmán: János Zsigmond erdélyi fejedelem élet- és jellemrajza (Székelykeresztúr, 1934)

János Zsigmond Izabella gyámsága alatt

40

párt felett. Most már Ferdinánd sem gondolhatott a gyalui szerződés végrehajtására, annál kevésbbé, mert párthívei is folyton apadtak. János Zsigmond pártja nemsokára a Hernád völgyében is fölénybe jutott, 1543-ban meg Bebek Ferenc pártolt vissza János Zsigmondhoz s ezzel Ferdinánd Gömör-, Borsod- és Hevesmegyéket is elveszítette.1

Fráter György az országgyűlés által reáruházott főhatalmat úgy gyakorolta, hogy a királynénak folytonos panaszkodásra adott alkalmat. A helyzet közöttük annyira kiélesedett, hogy a királyné az 1543. febr. 26-iki kolozsvári országgyűlésen panaszkodott a rendeknek, hogy a barát nemcsak minden hatáskörétől megfosztja, hanem még fiával együtt szűkölködniök is kell miatta.

A szép királyné panasza megtette a kellő hatást, a rendek haraggal eltelve Fráter György ellen, kimondták: „Minthogy e vészes időben a királyné magát, fiát, életét és szerencséjét a rendekkel együtt minden eshetőségnek kiteszi, méltányos, hogy ő királyi felsége s legfenségesebb fia teljhatalommal bírják, igazgassák, kormányozzák Erdélyt s minden megyéket, melyek ő felsége és fia alatt vannak.

Minden hivatal és hivatalnok, épen úgy a főtisztelendő helytartó úr, mint a többiek, ő királyi felségétől és fiától függjenek.

A szultánnak köszönjék meg, hogy János király fiát kívánja az ország élére s kérjék a szultánt, hitlevélben erősítse meg azon szabadságukat, hogy János Zsigmond halála esetére a magyar nemzetből azt, aki tetszik, fejedelmükké választhassák“."

Az erdélyieknek e határozatban megnyilvánuló törekvése arra irányúit, hogy Erdély legyen szabadválasztáson nyugvó független fejedelemség, melyben á legfőbb hatalom a fejedelem kezében van; Fráter György érezte, hogy ez a határozat lényegében az ő bukását jelenti és a királyné előtt térdre borulva, sírva kért kegyelmet, hogy hatalmát visszaszerezhesse, amit el is ért.3

Fráter György Erdély összekovácsolása idején arról sem feledkezett meg, hogy Erdély csak a tiszai részekkel együttesen tudja feladatát megoldani. Ezért kiment Magyarországra s 1543.

1. Lukinich: i. m. 48—49. 1. — 2. Szilágyi: Erdélvország története. 285 —86. 1. és Kővári: Erdély történelme. III. k. 88. 1. — 3. Érd. Orszgy. Emi. I. k. 109—111. I.