Pozsonyi Szentmártoni Kálmán: János Zsigmond erdélyi fejedelem élet- és jellemrajza (Székelykeresztúr, 1934)
János Zsigmond jellemzése
357 látszik örökre el is vitt magával a vallásszabadság klasszikus hazájából. Ezért sírjából csak a szabadelvűség árad vissza az egyházi fejedelmek, királyok és szelíd szeretet a XVI. században már meglátott nép felé s a lelkének ez a két nemes vonása, a huszadik században s mindörökre legszebb ékessége lehet a nemzetek testi és lelki boldogítására törekvő uralkodóknak. Eszmei értékét tekintve mennyivel nagyobb volt ő, mint azok az örök nyomok, amelyeket nekünk, élőknek itt hagyott a földön. Kiszámíthatatlan veszteség volt korai kimúlása az unitárizmusra s mi csak sírva gondolhatunk 31 éves korában történt halálára, hogy mit tudott volna alkotni, ha csak édes atyja korát is érhette volna meg. Mikor történeti céljának megerősítéséhez, Erdélyben az unitárizmus teljes diadalra jutásával annak megszilárdításához közeledett volna, a végzet akkor ütötte ki kezéből a sikert. Szelleme s a benne felfogott isteni szikra kialudtak, de nekünk megmaradt, mint a szabadelvűség eszményképe, ki diadalra segítette a reformációban rejlő XVI. századbeli igazságot. Hisszük ezek után, hogy meg kell változtassa János Zsigmondról felfogását az újabb történetírás, mely az igazság iránytűjével magasabb szempontból minél humánusabb szemléletre törekszik. Mi, unitáriusok jogos reménységgel János Zsigmond szellemének a teljes igazságszolgáltatását várjuk a jövőtől s abban a biztos tudatban, hogy János Zsigmond alakja az idők távolságán át mások előtt is egyre nagyobb és nagyobb lesz, ha megtört szárnyakkal is, de védjük dicső alkotását s nemes alakja élni fog az emlékezés örök világában. De János Zsigmond nemcsak a miénk, unitáriusoké, hanem az egész magyarságé s a magyar protestántizmusé, akik mindannyian adósok neki a hálával. Ha Szent Imre, semmi egyébbel, csak szeplőtlenségével, a nemzeti erények eszményének katholikus típusává magasztosult, mert benne az akkori és mindenkori keresztény lélek virágzott, vájjon János Zsigmond is a maga mély vallásosságával és határtalan szabadelvüségével, miért ne lehetne jogosan a magyar protestántizmus szellemének örök ideálja ?
