Pozsonyi Szentmártoni Kálmán: János Zsigmond erdélyi fejedelem élet- és jellemrajza (Székelykeresztúr, 1934)

János Zsigmond jellemzése

351

nyomorúságának idején halt meg, mikor ezerféle szerencsétlenség a haza javára az ő életét szükségessé tette volna. Természettől oly ügyes volt, olyan férfias és hősi és vitézi bátorságában, hogyha kis testalkata s beteges szervezete megegyeztek volna friss szellemével és úgy szolgálták volna őt, mint merész lelkülete, őt kora minden hatalmasságainak és uralkodójának és hősének eleibe kellene helyezni, mivel azonban Isten nem adja minden tudományát egynek oda, őt is beteges szervezete sokszor visszatartotta a hősies cselekedettől“.1

Szamosközy István, a teljesen megbízható, kiváló történetíró így jellemzi János Zsigmondot: „Egészségi állapota változó. Bár gyakran volt komor, de semmi néven nevezendő kegyetlenséget vagy embertelenséget alattvalóival szemben soha el nem követett. Elmésségben, tréfában és bohóságokban örömét lelte, anélkül azonban, hogy ezzel mást bántana. A zenében annyira otthonos volt, hogy orgonázásban és húros hangszerek kezelésében hivatásos művészekkel is fölvette a versenyt. Ö is, akár atyja, szelídséggel tűnt ki. Többen elárulták s bár őket elítélték, fölmentette a bűnösöket nemcsak a halálbüntetéstől, hanem javaik elvesztésétől s ezzel egyúttal a gyalázattól is. A vakmerőén lázadozó székelyeket enyhe büntetés alkalmazásával csendesítette le és hivatalukban meghagyta. Városokat és községeket, melyek elviselhetetlen terhek alatt nyögtek, a köztartozásoktól nem egyszer mentesítette. Nem volt fejedelem, aki nála több, a haza körül jeles érdemeket szerzett polgárt ajándékozott volna meg kiváltságokkal, szabadalmakkal és a közterhektől való más mentességekkel. Általában az elítélteknek megkegyelmezett, a foglyoknak bilincseit megoldta, a száműzötteket visszahívta, az elitéit bűnösök büntetéseit mások sérelme nélkül elengedte; a megjegyzettekről a bélyeget, a vádlottakról a gyalázatot letörölte, mindenkit megbékített, minden embert, még a méltatlanokat is bőkezűségével magához csatolta. És van-e valami bámulatosabb az ő mértékletességénél? Hát csodálatraméltóbb az ő tisztaságánál? Étel-ital nála arra volt jó, hogy vele éhségét és szomjúságát elverje, nem pedig, hogy

1. Miles: i. m. 136. Miles nem nevezi meg forrását, de általában jól értesült. Milesnek dédapja szebeni biró volt s ott volt János Zsigmonddal a zimonyi táborban is. Tőle is maradhattak János Zsigmondra vonatkozó feljegyzések.