Pozsonyi Szentmártoni Kálmán: János Zsigmond erdélyi fejedelem élet- és jellemrajza (Székelykeresztúr, 1934)

János Zsigmond jellemzése

János Zsigmond jellemzése. A figyelmes olvasó előtt az eddig előadottak után is tisz­tán áll, tettekben, János Zsigmond nemes alakja. Hogy mégis külön fejezetet írunk János Zsigmond jellemzéséről, azt azért tesszük, mert nincs az erdélyi történelemnek egyetlen szereplő alakja sem, akit olyan ellentétesen bíráltak volna el, mint Já­nos Zsigmondot. Megítélésében, hol a határtalan gyűlölet, hol pedig a: határtalan szeretet hangján emlékeznek meg róla, vagyis másképen Ítélik meg, akik gyűlölik és másként, akik szeretik. Vannak olyanok, akik minden fogyatékosságát szeretnék elhall­gatni, mások pedig könnyedén megtagadnak tőle minden ké­pességet, értéket. Mindkét álláspont a történetírásban haszna­vehetetlen s ezért mi János Zsigmondot az igazság nagyon ér­zékeny, de tárgyilagos mértékére kívánjuk állítani. Nem elnézést könyörgünk, az idők és emberek kegyetlensége miatt, hanem csak igazságot kérünk ennek a nemes és szelíd léleknek, ki a bölcsőtől a sírig annyi keserves megpróbáltatásnak, annyi szen­vedésnek volt kitéve. Végezzünk először az egykorú ellenségekkel. A támadás első tűzvonalában áll Forgách Ferenc. Forgách módszerét már az előzőkből ismerjük, de lássuk egy csokorban az ő gyűlölködő vádjait: ....... Ember nála jobban nem szom­jazta a bort... A bort pedig mind télen, mind nyáron jég­hidegre hüttette. Ezt is az anyjától tanulta ... Ez a hideg bor­­ivás annyira hatott az agyára, hogy emlékező tehetsége alig volt valami, ítélete és beszéde pedig, akár a gyermeké ... Ala­csony homlokú, kis szemű, vékony lábszárú ember volt, sza-

Next

/
Thumbnails
Contents