Pozsonyi Szentmártoni Kálmán: János Zsigmond erdélyi fejedelem élet- és jellemrajza (Székelykeresztúr, 1934)
János Zsigmond korának vallásügyi viszonyai
325 Constantinus és Theodosius császárok rendelték. És mit válaszolt erre a barbárnak hirdetett, Keletet képviselő Dávid Ferenc: „Amit Krisztus eltűrt, nekik is el kell tűrniök, el is tűrnek mindent s égi Atyjokat kérik, hogy Majornak és másoknak, kik őket káromolják és üldözik, vakmerőségét kegyelmesen bocsássa meg s ne verje, de áldja meg“.1 II. A történelem megismétli önmagát s azóta is hányszor ismétlődött meg az, hogy Nyugat és Kelet jelzőt cseréltek. Az unitárius irodalmat gyarapította ebben az időben Heltai is, aki „Hispániái Vadászság“ címen írt egy munkát, melyben János Zsigmondról így ír: Atyám fiai, keresztény magyarok! eszünkbe kellene vennünk az Istennek nagy irgalmasságát, hogy a mű felséges és kegyelmes fejedelmünket, János királyt, az nagy János királynak fiát mű nekünk adta és mindeddig közöttünk megtartotta és ötét mind az Ő, mind áldott szent fiának igaz ismeretére hozta az ő szent igéje által; mindezekért felemelt szívvel és kézzel, reggel, mint este, térden állva hálákat kellene adnunk s könyörögnünk, hogy a mű jámbor fejedelmünket, mind testben s mind lélekben ezután is megtartsa, hogy árnyéka alatt Isten jóvoltából megmaradhassunk“.2 János Zsigmond eddig csak meggyőződésben lehetett kedvelt papja hitvallásán, de nyíltan nem, mert az unitárius vallás nem volt törvényesítve, hanem csak az erdélyi törvényhozás által többször megállapított szabad vallás gyakorlat általános elve alapján alakítottak egyházat s hirdethették az igét unitárius szellemben. Most már elérkezett a törvényesítés szükségszerűsége. Hogy ez megtörténhessék, egy újabb vitatkozásra volt szükség s ezért hívták össze a zsinatot 1569-ben Nagyváradra. Ha a felett gondolkozunk, hogy miért épen Nagyváradra, itt készséggel elismerjük Pokolynak, hogy erdélyi nagy győzelmük után joggal számíthattak arra Dávidék, hogy Magyarországon is hódítani fognak, ha nem is a papság, de a nép között.3 A meghívó különben azzal indokolja a zsinattartást, hogy a magyarországi papság Dávid Ferencet s az unitárizmust becsmérli s miután a közvélemény is kívánta, hogy magyar nyel-1. Jakab E.: Dávid Ferenc emléke. 134. 1. és Jakab E.: János Zs. i. h. II. k. 260. 1. — 2. Idézve: Jakab E.: János Zs. i. h. II. k. 261. 1. — 3. Lásd: Pokoly: i. m. I. k. 222- I.
