Pozsonyi Szentmártoni Kálmán: János Zsigmond erdélyi fejedelem élet- és jellemrajza (Székelykeresztúr, 1934)

János Zsigmond korának vallásügyi viszonyai

kai, hanem csak a szívben levő hit által fogjuk venni.1 Ezzel szemben a lutheránusok Luther szellemében azt vitatták, hogy az úrvacsoránál kenyérben és borban Jézus Krisztus valódi és igazi teste és vére van jelen s azt vesszük magunkhoz.2 Miután a maga álláspontjából egyik fél sem engedett, békés kiegyezésről szó nem lehetett. A szászok makacs ragaszkodását a lutheránizmushoz az is magyarázza, hogy ezek kezdettől öntudatosan vallásukat faji törekvéseikkel egyeztették össze.3

Erdélyben szükség volt az egység megvédésére, mert kívülről is veszély fenyegette Erdélyt. János Zsigmond azért mindenképen békét akart létrehozni a valláskérdésben és igazságosan cselekedve elrendelte, hogy a vitázó felek foglalják össze hitvallásukat s ezt küldjék a németországi egyetemekre megbirálásra.4 A szászok ezt örömmel teljesítették, mert biztosra vették, hogy ők fognak győztesen kikerülni a vitából. A kálvinista magyarok azonban, mivel előre látták ennek az ügynek a kimenetelét, meg sem próbálták a külföldhöz való fordulást.5

Heltai 1560-ban adta ki „Zsoltárait“, a fejedelemnek ajánlva, amiből arra következtetnek, hogy János Zsigmond ekkor már rokonszenvezett a reformátusokkal.5

János Zsigmond kezdetben teljesen semleges álláspontot foglalt el a reformáció két ágazata között, azonban azzal a ténnyel, hogy csak a szászok hitvallását küldötte el a német fejedelmekhez és német egyetemekhez,' s azzal, hogy maga a fejedelem is írt Ágoston szász választónak 1561. szept. 20-án Gyulafehérvárról egy levelet, melyben ilyenek voltak: „Midőn hűséges rendeink észrevették, hogy az átkos sacramentáriusok dogmája a mi országunkba is becsúszott és minden nap sokaknak lelkét veszélyezteti, kérték tőlünk, hogy a tiszta hitvallók és sacramentáriusok között zsinat tartassák, ahol mindkét fél részéről összehordván a bizonyítást, az igazság kiviláglódjék és a kívánt egyetértés mindenek előtt tanácsoltassék“,8 ezzel

1. Kővári: i. m. III. k. tévesen állítja, hogy Dávid ekkor az úrvacsora jelképes, unitárius szellemű felfogását hirdette. — 2. Miles : i. m. 76. 1. — 3. Dr Borbély István : Dávid Ferenc és kora. Keresztény Magvető, XLV. évf 137. 1. — 4. Teutsch F.: i. m. 280. 1. — 5. Érd. Orszgy. Emi. II. 137—38.1. és Archiv des Vereines für siebenbürgische Landeskunde. Neue Folge II. B. 156—57. 1. — 6. Borbély: Heltai Gáspár. 42. 1 — 7. Pokoly : i. m. 142—43. 1. — 8. Lásd a levelet teljes egészében közölve. Tört. Tár. 1878. évf. 471—72. 1.