Pozsonyi Szentmártoni Kálmán: János Zsigmond erdélyi fejedelem élet- és jellemrajza (Székelykeresztúr, 1934)
János Zsigmond Izabella gyámsága alatt
31 hoz segítségért, „mert egyébképen Budának veszni kellene“.1 Ez végzetes lépés volt, mert a töröknek most újabb alkalma nyílt a további hódításra. Az ostromlók V. Károly császártól kértek támogatást. Frangepán Ferenc kalocsai érsek szép beszédben fejtette ki a birodalmi gyűlésen, hogy Magyarország védelmezésével tulajdonképpen Németországot védik meg.2 V. Károlynak azonban egyéb dolga is volt, minthogy segítő csapatokat küldjön Magyarországra ; a reménytelen ostromlottakat ellenben Fráter György azzal bíztatgatta, hogy útban van már a felmentő török sereg. A védő sereg az ostromlás alatt nagy szenvedéseket állott ki. Mikor egy ágyúgolyó az ablakon a királyi palotának abba a termébe sivított be, ahol Izabella volt, a királyné felindulásában fiával együtt el akarta hagyni a várat, de Fráter György nem engedte, hanem egy „pince szerű“ lakásba helyezték el őket, hogy védve legyenek. Innen Izabellát és János Zsigmondot csak akkor vitték vissza a királyi palotában, mikor a török felmentő sereg a tizenkettedik órában megérkezett Buda várához. 1541. augusztus 26-án Szulejman szultán is megérkezett Buda alá és pedig azzal az elhatározással, hogy Magyarországot elfoglalja s „Budavárát az iszlám egyik székházává tegye“.3 Fráter György, Petrovics Péter és Török Bálint ez „a második Hector“ nagy kísérettel mentek a szultán elé. Ferdinánd a szultán érkezésének hírére visszavonult Linzig. A szultán nem sietett utána, hanem a megérkezése utáni napon elküldötte Izabellának és János Zsigmondnak gazdag ajándékát.4 Még a szultán ajándékának örvendett Izabella, mikor újabb követség érkezett, mely jelenté, hogy a szultán Bécs ellen indul, de előbb szeretne beszélni Magyarország és Buda várának sorsáról, „hogy az nímet király kezibe ne akadna és a János király fiáiul el ne veszne“. Vallása tiltja, hogy idegen házba menjen, ezért hozzák magukkal a csecsemőt, mert nagyon kívánja látni és „gondját akarja viselni, mint tulajdon fiának“. 1. Verancsics: ö. m. II. 81. I, — 2. Acsády: i. m. 219. 1. — 3. U. o. 221. I. — 4. Bethlen : i. m. Tom. I. p. 3T9—80.
