Pozsonyi Szentmártoni Kálmán: János Zsigmond erdélyi fejedelem élet- és jellemrajza (Székelykeresztúr, 1934)
János Zsigmond tényleges uralkodása
233 birtokadományozás történt. Kérik Őfelségét arra is, hogy a székelyek ne legyenek arra kényszerítve, hogy a királyi malmokban őröljenek1 és hogy Ítéltetne a székelyeknek az ők régi törvényeik szerint.2 Az 1569. június 24-iki tordai országgyűlés a székelyek kérésére kimondta, hogy a székely főnépek és lófejek minden örökségüket, lófőségüket, s a földön lakóikat, amiket igazán és törvény szerint bírtak, azt továbbra is bírják örökre, épen olyan módon, mint ahogyan bírták a székely lázadás előtt.3 Egy másik kérdés, ami ekkor az országgyűléseket foglallalkoztatja, a fejedelem házasságának ügye, ami a trónöröklés kérdéséért okozott aggodalmat Erdélyben. Már 1569-ben a háborúra való engedély megnyerése mellett az volt a feladata a portai követnek, hogy nyerje meg a szultán közbenjárását a Valois Margittal kötendő házassághoz. Ez a gondolat tetszett a portán és annak megvalósításáért megtették a szükséges lépést.4 A nagyvezér elküldötte Mahmud béget Franciaországba, hogy készítse elő a Valois Margit és János Zsigmond között kötendő házasság ügyét, ami János Zsigmondra azért is nagyjelentőségű volt, mert a házasság megtörténte után sokkal nagyobb kilátása lehetett volna a lengyel korona megszerzésére. Azonban a francia udvarnál a kísérletezés hiábavalónak bizonyult.5 Az 1570. jan. 1-re hívott országgyűlésen a rendek valósággal könyörögtek: „hogy felséged immár minket ebbe kegyelmesen hallgasson meg és nyúgossa meg felséged szivünket, hogy láthassuk az mi kegyelmes asszonyunkat és felségednek maradékit, kik birodalmában jövendőbe ez utánunk valók is nyughassanak, mely könyörgésre, hogy felséged hüveinek kegyelmes választ tött, örökké megszolgáljuk felségednek, mert ebbe Ítéljük mind magunkat, mind gyermekeinknek és édes hazánknak megmaradását“.6 A rendek egységesek voltak abban az óhajban, hogy a fejedelem minél hamarább házasodjék meg, de abban már el-1. A székely főemberek folyamodása II. János királyhoz. Székely Oklevéltár. II. k. 237—39. 1. — 2. Érd. Orszgy. Emi. II. k. 270—72. és 350—66. 1. — 3. U. o. 273. 1. — 4. U. o. 272. 1. — 5. Hammer: i. m. 375. 1. — 6. Érd. Orszgy. Emi, II k. 368. 1.
