Pozsonyi Szentmártoni Kálmán: János Zsigmond erdélyi fejedelem élet- és jellemrajza (Székelykeresztúr, 1934)
János Zsigmond tényleges uralkodása
172 arany tallér évi tiszteletdíjat kapott s arra törekedett, hogy az állandó béke érdekében ez a házasság, mint a keresztények között létező legerősebb kapocs, történjék meg, de Ferdinánd nem akarta őt ebben az ügyben meghallgatni. Bízzék a császár János Zsigmondban, mert ő a jellemeknek mai ingadozó idejében is őszintén és egyenesen áll és ha tanácsosai, vagy más fejedelmek őt a becsületes, igaz útról le akarják téríteni, az efféle fondorlatokat visszautasítja és azt szokta mondani: ez a fejedelmi becsülethez és tekintélyhez nem méltó és ezt nem fogadja el. Ha a házasság megkötésével az emberi nem legerősebb és legszentebb kapcsával a közbéke nem állandósulhat, akkor Blandrata szerint: „nemcsak Erdély, Lengyelország, Moldova, Havasalföld fog harcra kelni Németországgal, hanem meg fog rendülni egész Európa, sőt Ázsiának egyrésze is. A háború tüzét ember szokta lángra gyújtani, azt eloltani csak Isten képes. Elég, ó elég kiontott vérről kell számot adnia Isten előtt mindkét nemzetnek.“ Kétségtelen, hogy Blandrata erős színekkel vázolta a házasság ügyét, bár maga Albany is azt jelenti császári urának, hogy okos és tapasztalt erdélyi emberek, szászok és magyarok egyaránt a házasságot már megtörtént dolognak tartják, arról országszerte gyakran beszélnek, nyilvánosan tárgyalják s annak létrejöttét igen-igen kívánja mindenki, akivel alkalma nyílt beszélni. Csak azok a hízelgők nem akarják, akik a háborúk fáklyáinak és köznyavalyának tekinthetők, akik mindent csak önhasznukért cselekednek. A házasság szükséges létrehozását nemcsak Blandrata, hanem Csáky Mihály és Báthory Kristóf is kívánták, Albany közvetítésével. Az erdélyi nép hangulatáról számos német polgártól csak annyit tudott meg Albany, hogy a szászok és a hét szász város, az egy Kolozsvár kivételével, a Habsburgok felé húznak s elégedetlenek a török politikával. Úgy látszik, hogy újabban megint szóba került János Zsigmondnak láb alól való eltevése, erre engednek következtetni Albany jelentésének ezen szavai: „Mikor a fejedelemnek adott ama bizonyos orvosság szóba került és én megkérdeztem nyomatékosan : ha valami sajnálatos véletlen folytán a ti fejedelmetek meghalna, ki lenne örököse, vagyis a ti fejedelmetek, azt felelték : valami lengyel,
