Pozsonyi Szentmártoni Kálmán: János Zsigmond erdélyi fejedelem élet- és jellemrajza (Székelykeresztúr, 1934)
János Zsigmond tényleges uralkodása
148 A székely lázadásoknak főoka abban volt, hogy a régi székely kiváltságok értelmében, a székely ember, ha fel is lázadt uralkodója ellen, vagyonát nem lehetett elkobozni az államkincstár részére. Már az 1557. évi országgyűlés eltörölte ugyan a székelységnek ezt a jogát, de gyakorlatban eddig nem alkalmazták. Most újólag kimondták, hogy a székely ember is fej- és jószágvesztésre ítélhető hűtlenség esetében. Ez a ius regiumnak első alkalmazása a szabad székely birtokokra.1 Ezzel és a következő intézkedésekkel az eddig olyan könnyen félrevezethető tömeget kormányzó pálca és vezető kéz alá helyezték. A segesvári végzések a régi kiváltságos székely alkotmányt igyekeztek összhangba hozni a vármegyei intézményekkel. A főnépek és lófejek minden székben szabadon éljenek, mint a nemesség az ő nemességében. Mint a vármegyei nemesség, ők is úgy bírják jobbágyaikat, akik rovás idején épen úgy rovassanak meg, mint a többi községek. Vagyis a gyalogos nemes székely rend, a székelység nagy tömege, elveszítette kiváltságát, jobbággyá lett s adófizetésre köteleztetett. A főnépek és lófejek mentesek minden dézma fizetéstől. A székelyek katonai kötelezettségét így szabályozták: A lófő jól felszerelt lovat köteles kiállítani bármikor a fejedelem parancsára. Egy hónapig köteles sajátjából élni, azután egy forint hópénzt kap. A főnépek 3—5 lovat kötelesek kiállítani. A székely község, a gyalogos rend, a fejedelem hatalma alatt áll. Azaz, eddig az első két renddel egyenlő jogokat élvező gyalogos nemes székelyekből kincstári jobbágyok lettek. A község népei éljenek szabadon. A főnépek őket ne bántsák s büntetés terhe alatt szolgálatokra ne kényszerítsék. Hogy csend és békesség legyen a székeken, minden 15 napon székülést tartsanak s azon törvényt, igazságot szolgáltassanak, tiltva a perújítást. Ha pedig valamelyik fél nem nyugszik bele a székekben való igazságszolgáltatásba, akkor a felebbezést nem a székeknek kell benyújtania, hanem egyenesen a fejedelemhez és pedig nem követek által, mert ezek feledékenységéből sok hátrány származik. Legyenek a székeken felesküdt jegyzők. 1. Jakab—Szádeczky: i. m. 263. 1.
