Pozsonyi Szentmártoni Kálmán: János Zsigmond erdélyi fejedelem élet- és jellemrajza (Székelykeresztúr, 1934)
János Zsigmond tényleges uralkodása
145 a fo-bűnösöket.1 János Zsigmond azonban szelídséggel akarta elintézni az ügyet s Walkaynak és Forrónak megkegyelmezett. A székelyek az ország legnehezebb perceiben lázadtak fel, de János Zsigmond kiváló képességével ezt a nagy nehézséget is leküzdötte. Először a székelyekkel is kegyelmet akart gyakorolni s „az ifjú király őket nagy kegyesen unszolja vala, hogy szálljanak le és ő nekik minden szabadságukat megengedni kész volna, de ők evvel semmit sem gondolnak“.2 A fejedelem követét elfogták, nehány napig maguknál tartották s akkor azzal küldötték vissza, hogy ők nem teszik le kezükből a fegyvert, míg szabadságukat ki nem vívják. A felkelők száma gyorsan szaporodott, sietett oda a székely ifjúság, aki már csak egy pálcát tudott hordani s mentek az öregek, akik egyik lábukat a másik után tudták tenni.3 Udvarhelyről indulva, Segesvár felé haladtak. Innen tovább menve, két részre oszlottok. A fősereg Pálfalvi Nagy György vezetése alatt Holdvilágnál ütött tábort. A másik rész Bonyhán át Marosvásárhely felé indult s a vajai téren állapodtak meg,4 s útközben a nemesek kúriáit kegyetlenül pusztították és rabolták. Innen, mintegy 2000 főből álló csapat Görgényt és Szászrégent támadta meg, de visszaverettek s visszavonuló útjokban Gernyeszeget feldúlták s onnan Koronka közelébe mentek, ahol Mihályfi Tamás udvarházát feldúlták és elégették.5 János Zsigmond legelőször a hozza visszapártolt Majláthot küldötte a székelyek ellen. A vajai tábornak egy csoportja megütközött Majláth kevésszámú seregével. A székely lovasok segítségére jöttek gyalogosok, hosszú kaszákkal, amellyel a legjobban felfegyverzett lovast is középen ketté tudták vágni, ezek kegyetlenül pusztítottak Majláth seregében s egy közülök Majláth lovát is kiszúrta alóla és magát Majláthot is a fülénél megsebesítette úgy, hogy maga Majláth is hű szolgája lován alig tudott övéivel elmenekülni. Mikor ezt a székelyek látták, annál bátrabban rohantak a menekülők után s akit utolértek, lekaszabolták, úgy, hogy az út és ösvény mindenfelé vérrel és hullával volt tele s ha az éjszaka nem állott volna be, a Majláth katol. Forgách : i. m. p. 299. és Bethlen: i. m. Tom. II. p. 18. — 2. Borsos S. Krónikája: I. k. 18. 1. és Bethlen: i. m. p. 19. — 3. Miles: i. m. 89 1. — 4. Borsos Sebestyén: Krónikája szerint az ákosfalvi réten (Ákosfalva és Vaja közt a Nyárád völgyében). I. k. 19. 1. — 5. Borsos S.: Krónikája, i. h. 10
