Kovács Sándor - Molnár B. Lehel (szerk.): Boros György unitárius püspök naplója 1926-1941 - Az Erdélyi Unitárius Egyház Gyűjtőlevéltárának és Nagykönyvtárának kiadványai 1. (Kolozsvár, 2001)
Boros György naplója I.
Március 28. Az államtitkár Páclisan94 dühbe gurult, hogy a választás megtörtént, mielőtt a reverzálist megadtuk volna. Dühös Ferenczyre és nem tudja, mit tegyen. Ma Isacu Aurél95 kedves gratulációt küldött, s á jóváhagyást emlegeti, nem tudom honnan. O mindig jó barátom volt. A köszöntések még mindig folynak. Április 14. Csak azért nem beszélek forradalmi mozgalmakról, mert a mi unitárius körünk erre a nagy dologra igen kicsiny, de azt mondani lehet, hogy a püspökség nagyon izgatja a közönséget még a távolabbi helyeken is. A kormány közelében levő kisemberek érdemeket vagy legalábbis sápot akarnának szerezni, s azért fenyegetőznek, hogy leleplezik az én budapesd szereplésemet, mint román államellenest. Meg van az eljárás módja. De az unitárius cotteriák ellen is. Kiss Elek barátait bolsevikeknek mondják, s elég találóan. Keresztesi Dénes pap körlevelezik a barátaihoz és mellesleg a rothadt központot emlegeti. O, aki megígérte, s mégsem ment el Udvarhelyre a felesége miatt, most reformálni akar. A két főgondnok s a titkár tegnap megbeszélték két esperessel (Gvidó, Lőrinczy), s megtalálják a módját, hogy a demagógia ne kerüljön felül. Az özvegy püspöknét novemberig a lakásában hagyják s más úton is gondoskodnak megsegítéséről. Jó lakást adnak a Berde-féle Magyar utcai házban. Jól teszik! A két főgondnok az espereseket fölkereste, hogy törekedjenek egységes megnyilatkozásra. A válaszok olyanformán hangzanak, mintha másról szó sem lehetne. A főjegyzőség kérdése elnémult, s efölött lesz is kemény harc. Ha nekem kellene valakit behívnom, Csifót hívnám. A két vetélkedő Kiss Elek és Borbély István kevésbé alkalmasak, mert egyik sohasem lesz kiforrva, mert mindig forr és akaródzik, a másik sohasem fog evangéliumi hangulathoz jutni. Olyan merev, mint egy fűrészelt lécdarab. Az én gondom most a székfoglaló, melyet régóta megírtam és betű szerint akarom megtanulni. Másik a zsinati prédikáció, melyet csaknem teljesen befejeztem, de kissé hosszú. Nagy gonddal jár, mert a kormány emberei figyelni fogják. Tárgyam: az embert illetően, közelebb Jézushoz, s Istent közelebb hozzánk. Ha sor kerül rá: Körlevelet küldök az összes lelkészekhez, s egyben híveimhez, a papnékhoz és a nőkhöz, az ifjúsághoz. Az anyakultusz egyik örömöm és vágyam lesz. A szülés utáni régi és mostani elbánást meg kell ismernem, mert félek, hogy a régi szomszédi segítség, lankadóban van. 67
