Kovács Sándor - Molnár B. Lehel (szerk.): Boros György unitárius püspök naplója 1926-1941 - Az Erdélyi Unitárius Egyház Gyűjtőlevéltárának és Nagykönyvtárának kiadványai 1. (Kolozsvár, 2001)
Boros György naplója I.
inkább az idegesek magukban terveket forralnak, s ha nem válnak be, csalódottan zúgolódnak, hogy ez meg az nem jól van így. Ez a valami az én fejem körül foly, s úgy hangzik, az én javamra, de engem ez nem bánt. Én, legalább így tudom, arra rendezkedtem be még kezdő koromban, hogy mindent megtegyek a köz érdekében, amit jónak, helyesnek és haladásra vezetőnek tartok. Azt, hogy már 25 éve hallom „a jövő emberét” egy vagy más formában, rajtam mit sem változtatott, sőt mindig igyekeztem ezt távol tartani magamtól. Amit mindig kívántam: a megbízható, jó, megértő barát. Ha kevés is, de néhány mindig volt, sajnos az évek múltával, mind kevesebb. A továbbképző tanfolyamról kellene följegyeznem néhány gondolatomat, de most november 22-én már késői órák közelednek, s a családi vacsora hív... Ennek a mozgalomnak az adott léteit, hogy a lelkészkor a Teológiai Akadémiára bízta a rendezést, ez pedig a hitoktatás nagy kérdését beszéltette meg a teológiai tanárokkal. Az én részem hit- és erkölcstan volt. Az elemitől végigvittem s az egészet Jézus körül csoportosítottam. Az Otestamentumra csak annyi figyelmet fordítottam amennyit Jézus tartott szükségesnek. Ezt dr. Kiss Elek rossz-néven vette, lévén ő Otestamentumos. Kissé furcsa, hogy engemet, aki életem nagy részét az Otestamentummal töltöttem el, ellenségnek nyilvánított82. Decemberről többet kellene följegyezni azon kívül, hogy az ifjúság unitárius öntudata ébresztése érdekében a Dávid Ferenc Egyletben nyolc előadás tartását indítványoztam. Erről a megvalósulásról lesz alkalom szólni. 1928 Az újévet a püspök üdvözlésével kezdettem meg. 45-50 személy gyűlt össze a püspöki háznál. Üdvözlő beszédemben a megajánlás nagy aktusát vettem föl, mint életre mutató jelt és biztatást. Január. Kezdjük az idővel. Veszedelmesen kitartó hideg az év kezdete óta máig. És nemcsak országos, hanem az egész világ szenvedi. Nálunk foly a nagy harc az iskoláért. De a világiak lassan, nehezen mozdulnak meg. 61
