Kovács Sándor - Molnár B. Lehel (szerk.): Boros György unitárius püspök naplója 1926-1941 - Az Erdélyi Unitárius Egyház Gyűjtőlevéltárának és Nagykönyvtárának kiadványai 1. (Kolozsvár, 2001)

Boros György naplója I.

Ez alatt az idő alatt kaptam megbízást, hogy részt vegyek 1900-ban az Amerikai Unitárius Társulat 75. évi jubileumán, Bostonban. Egy teljes évet foglalt el az út és a beszámolás a Főtanácsnak3 és a vidéki Dávid Ferenc Egyleteknek. Néhány ezer koronát hoztam magammal az egyháznak, és hoztam egy doktori diplomát a Fíarvard egyetemről. Ez az én nevemet díszíti ugyan, de nem szégyene egyházunknak sem, hogy Amerika egyik legnagyobb s mindenkinél elsőbb egyetemével jött kapcsolatba általam. A Fíarvard Divinity School mint az Egyetem egyik tagja unitárius alapítású volt, unitárius vezetés alatt állott mindeddig, tehát újabb bekapcsolása Erdélynek Amerikába.

1910-ig állandó küzdelmet folytattam Teológiánk kiépítéséért. Sziszifuszi harcot vívtam az egyházfővel, aki nem szívesen látta, hogy a püspök helyett a dékán lett az intézet igazgatója. A püspök helyett korábban is a kollégium igazgatójának felügyelete alatt állott a Papnevelde. Hát lett belőle Teológiai Intézet s nemsokára Teológiai Akadémia4. Az egy tanár helyett, ki jómagam voltam, O- és Újtestamentum, erkölcstan, hittan főtárgyakkal, lett rendes tanára az Újtestamentumnak Gálfí Lőrinc, az egyházjognak és történelemnek Csifó Salamon, a gyakorlati teológiának és bölcselemnek Győr fi István, kit a budapesti kommunizmus elsodort5.

A háború előtt 1910-ben megrendeztük a Dávid Ferenc születése négyszáz éves nagy jubileumát, mintegy száz angol és amerikai férfi és nő részvételével. A dévai várban lelepleztük a Dávid Ferenc emléktáblát6. Ezelőtt és ezután (1913-ban) közreműködtem a Szabadelvű Keresztény Hívők és Gondolkozók Nemzetközi Konferenciájában. Jelen voltam Genfben, Berlinben, Párizsban mint a konferencia intéző bizottságának tagja, s mindeniken mint felolvasó.

Ehhez egyebek mellett azzal szereztem jogot, hogy 1900 februárjában elkészítettem egy tervet a Nemzetközi Testvériség megszervezésére. Ide iktatom tervemet: (A Naplóban üres hely jelzi a szándékot)7. Dr. Eliot Sámuel bámulva jegyezte meg, hogy ők Wendte-vel8 ugyanakkor tervezték ugyanazt. Az alakuló gyűlésen én is jelen voltam és a munkálatokban részt vettem. Erről az érdekes liberális mozgalomról dr. Wendte beszámolt egy tekintélyes kötetben.

1914-ben kitört a világháború, de ekkor Brassaim már készen volt oly tömött vázlatban, hogy csak idő kellett volna az átalakító munkára. Az Unitárius Közlöny szerkesztése és a Dávid Ferenc Egylet vezetése azonban állandó munkában és feszült figyelemben tartott. Szabadságom még a szünidő alatt is kevés volt, mert irodalmi munkásságot is folytattam. Felolvasásaimat és előadásaimat évről évre megtartottam.

42