Józan Miklós: A fejedelem és papja (Budapest, 1940)

tül várnak, mely az igazságnak Mestere: Ezeknél hogy haszontalan nem lészen könyörgésem és intésem, vagyon reménségem és ezokáért Szent János első levelének második részéből vött mondást úgy mint itiletnek reguláját rövid beszéddel meg magyarázom, melyből nyilván meg tetczik mellik félnek vagyon igaz, avagy hamis tudománya.

Hogy azért az Antichristusnak bélyegét homlokunkról levethetnők és az Christus által egyenest az Atya Istenhöz mehetnénk, ez predicatlóknak ki nyomtatásának munkáját és gondját reám akartam venni: MASODZOR hogy az együgyű tanítóknak és lelki pásztoroknak néminemű forma adattatnék elejében, mikor az Atya istenről, ennek az ő egyetlen egy fiáról és az szent létekről tanítani akarnak, minemű formát kövessenek. Most az predicatióknak csak első részét akartam kinyomtatni, ha az úristen életemet hosszabbítja, és erőt ad reá az több keresztyéni tudományoknak czikkelliről, és ezen renddel az egész derék szent írásból öszve szedegetvén predaciatiókat akarok írnom. Ha mit használtam, avagy használok az istennek gyülökezetiben, ez nem enyim, hanem az én istenemé, ha kedig nem használok (mert esmerem az én gyarló és tudatlan voltamat), akaratom ellen lőtt, mert

— 74 —