Józan Miklós: A fejedelem és papja (Budapest, 1940)

mesterünk is, Őbenne, az égi Atyában, találta fel a legfőbb Jót, amiért és akiért élni érdemes. Ezért dolgozott a becsületes munkás szorgalmatosságával, örökkévaló hajlékot építve követői számára a mennyben. Ezért imádkozott a hívő lélek buzgó áhítatával, közelebb hozva a fényes mennyországot — a földi vágyak és remények csalóka illúziói helyett — az imádságban elmerült Hívek meghitt csoportjához.

Kedves Atyámfiái! — Amíg úgy tudunk imádkozni, mint ahogy Jézus imádkozott az ő mennyei Atyjához, addig igaz lelki békesség lesz mindig a mi osztályrészünk, amit az apostol tanítása szerint ez a világ meg nem adhat, de el sem vehet. Ő engedelmes volt az ő Istene iránt. És ha mi is szintoly alázatos lélekkel követjük az isteni parancsot, bizonyára meglesz a mi óhajtott jutalmunk is: a saját lelkiismeretünk megnyugtató szózata mellett — a mindenható Istennek szent tetszése. Ezért pedig érdemes meghozni minden áldozatot: hogy t. i. munkánk és igyekezetünk, hódolatunk és szolgálattételünk, bűnbánatunk és engedelmességünk révén mi is Istenben maradhassunk s ne legyünk kiközösítve a Szentek egyességéből.

Igazolja ez a vallástétel, emberbaráti magatartásunk és erkölcsi codexünk a századok folyamán — a mi keresztény mivoltunkat is, amit egyes obscurus vidéki Káték — lelkűk rajta — kétségbe vonnak.

Nekem az ilyen bántalmakkal szemben elegendő vígasztalás a tordai Országgyűlés (1568.) határozata, amely János Zsigmond fejedelemsége és Dávid Ferenc püspöksége idején törvénybe iktatta Erdélyben a vallásszabadságot, mint szintén az 1848. évi XX. te. (Pozsony) 1. §-a az unitárius vallást — a protestáns testvéri közösségben

70 —