Gall György (szerk.): A szent szabadság oltalmában. Erdélyi unitáriusok az 1848-1849-i magyar forradalomban és szabadságharcban (Kolozsvár, 2000)
Tanulmányok - Kisgyörgy Zoltán: Akik nem engedtek a negyvennyolcból
Szász Lukács, velek együtt bitófára ítéltetett ugyan, és oda ki is vittetett, de 2 évi fogságra megkegyelmeztetett zsenge ifjúsága tekintetéből. A titkos társak 1853 utolsó felében befogatván, Marosvásárhelyre szállíttatva, a klastrom szobáiba zárattak. S csak most derült ki ezek vallatásából, hogy Kiss Mihály is Váradinak részvénytársa volt. Amiről azonban őt Szász Lukács a fogdából titkos úton csempészett levél által azonnal értesíteni nem késett. De Kiss M. sem késett ám, bizonyos befogatásáig nehány évi várfogságtól menekülhetésre egy finom ravasz ötlettel előkészülni - ami is több valamivel a mindennapiságoknál. A Szász Lukács levele vétele után ugyanis mintegy évnegyeddel fogattatván be, tudva, hogy akkor levelei megmotoztatnak, azok közül a gyanúsokat, kompromittálhatókat mind elrejtve, a többit szabadon hagyta. De jegyezzük meg, hogy egy levelet különösen bedugva zongorája előlyukán annak alsó testüregébe, nejét arra figyelmeztette, hogy ha őt befogják, küldje azt M.-Vásárhelyre a foglyokkal elbánó haditörvényszékhez. S mi volt azon levél tartalma? Az, hogy 1844-ben Balázs Emmánuel, S.-Szentgyörgyön állomásozó szélőrségi székely gyalog százados azt izeni Kiss Mihálynak, hogy a keze alatti télies századot - félinvalidusokkal együtt - az árkosi unitáriusok templomába vezeti kirchenprádéra, s prédikáljon valamit a katonaságról. Kiss Mihály az általa szerkesztett Szentírás gyöngyei című könyvből kiválasztva a 2. Tim. 2:3 verset alapigéül, erre épített szónoklatában a székely vitézekhez intézve egyebek között azt is felemlítette: »Ti olyanok vagytok a birodalom szélében, mint az anyaméh a kas-szádán belől, melynek tekintélyes bűzét érezvén a rabló méhek, nem bátorkodnak oda belépni!« stb. Templomból kimenet a százados kéznyújtással nagyon köszönte Kiss M.- nak, hogy az ő katonáit a katonai feladatokra megerősítette, ígérve, hogy a felől a katonai felsőbbséget értesítendi. És ez így is lett. Ugyanis Dobai illető ezredes Kézdivásárhelyről 40 nap múlva K. Mihálynak küldött egy levelet, mely szerint »az értesítés a general Commando útján feljutott O Felségéhez, s azon becsületes tényért onnan jött le a legfelsőbb elismerés.« 96
