Gall György (szerk.): A szent szabadság oltalmában. Erdélyi unitáriusok az 1848-1849-i magyar forradalomban és szabadságharcban (Kolozsvár, 2000)

Tanulmányok - Kisgyörgy Zoltán: Akik nem engedtek a negyvennyolcból

rius vallásban élt, s így ennek az egyháznak lettek szabadságharcos vértanúi.60 A kőröspataki 10 vértanú nevét emléktáblával jelölte meg a hely­beli RMDSZ 1998-ban. Műsoros emlékünnepség közepette koszorút is helyeztek a hősök emlékművére. Hogy mennyire adózott ez a település a szabadságharcban, abból is láthatjuk, hogy 1890-ben, 41 esztendővel a szabadságharc bukása után, még 7 életben levő és a forradalomban aktívan résztvevő vete­ránt említ az irodalom61, mint a Rikán Belőli Honvéd Egylet tagjait. Ezek: Bölöni János, Fülöp József, Jakabos János, Molnár István, Se­bestyén Dénes, Ütő Mózes és Vikárus Lajos, mindnyájan közhonvé­dek. Az Ütő, Jakabos, Molnár és a Vikárus család számos tagja régi idők óta az unitárius vallásban élt. Utólag került napvilágra még Birtalan Sándor neve. A szabadságharc idején a sepsikőröspatakiak lelkésze Gvidó Sán­dor volt. Egy Székely Sándor püspökhöz írt levelében említést tesz Péterffy József fiatfalvi papról és annak sógoráról, a negyvennyolcas Árkosi Mózesről, aki akkoron Árkoson volt iskolamester.62 Sepsiszentkirály A Baróti hegység lábánál keskeny völgyben meghúzódó, vegyes vallású falucska, aligha lehetett nyílt harcok színtere, ám nem messze innen, a szemerjai síkon zajlott le az emlékezetes szemerjai csata. A rendelkezésünkre álló dokumentumok alapján az akkortájt 600 lélek­számúnál bíró kis településről azonban közel 20 közkatona és tiszt esett el, és a harcokat túlélő negyvennyolcasról is tudunk. Nehéz volna megmondani, hogy a korabeli egyházi dokumentumok miért hallgatnak, már-már feltűnő módon, az 1848—49-i eseményekről. A szentkirályi unitárius eklézsia Rendelések könyve 1789-1853-ban kötetében ezt olvashatjuk: „1848/49-ben bizonyos consistoriális rende­let értelmében és később, a beállott táborozások miatt, egyházi vizsgálat nem rendeltetvén.” Ebben az időszakban Farkas József volt az egyház­­község lelkésze, aki aktívan ugyan nem vett részt az eseményekben, de szószéki beszédeiben biztatott, buzdított, vígasztalt és „tevékenységéért egy és fél év fogságot szenvedett, melyet Csíkszeredában töltött le.” 78

Next

/
Thumbnails
Contents