Gall György (szerk.): A szent szabadság oltalmában. Erdélyi unitáriusok az 1848-1849-i magyar forradalomban és szabadságharcban (Kolozsvár, 2000)
Tanulmányok - Kisgyörgy Zoltán: Akik nem engedtek a negyvennyolcból
tánynak, hogy a székelyek Alsórákost és Mátéfalvát elfoglalták, s Kőhalom felé mennek. Lefegyverezték a szászokat. Február 18-án az itt állomásozó székely tábor - kb. 1200 fő - népes volt. Hat Kossuthhuszárt küldtek Hévízre, hogy ott igavonó állatokat, élelmiszert rendezzenek.” Feltételezzük, hogy ezek után a hévízi unitáriusok is élénk érdeklődést tanúsítottak a szabadságharc, majd pedig a háromszéki önvédelmi harc iránt, nem kevésbé lelkészük, Kovács Mózes esperes, aki előrehaladott koránál fogva minden bizonnyal nem vehetett részt aktív módon a forradalomban, de az eseményekről informálta híveit. Az elmondottakat bizonyítja az is, hogy Török István a halotti anyakönyvekben két olyan hévízi unitárius személyre akadt, akik bár besorozott császári katonák voltak, átállottak a szabadságharc hadseregébe, valamelyik honvéd alakulatba, és mindketten részt is vettek az emlékezetes szemerjai csatában.50 Idézzük: „A Halotti Anyakönyv 1849/12. sz. bejegyzése szerint László János 26 éves, nőtlen atyánkfia 1849. július 23-án a szemerjai csatában elesett.” A másik negyvennyolcas olthévízi hős Révész István volt. Róla a már említett halotti anyakönyv hátlapján talált Török István egy olyan bejegyzést, amelyet szóról-szóra érdemesnek tartunk átvenni: „Emlékirat. 1865. Márczius 3-kán Alólírt hivatalosan bizonyítok a következőkről, úgymint: 1, Révész István, a néhai Révész Márton és Asztalos Anna fia, született az 1830. évben, ki ezen évben October 16 kereszteltetett. 2, Besorozták, ezt (a történt dolgok adataiból következtetve), de valósággal besorozták cs. kir. katonának 1847-ben. 3, Az 1848-ba kelt forradalomban - 1849-ben Szemeriánál - mint pajtásai vallják, a magyar forradalmi sereghez csatlakozott. 4, Csíkszeredában, mint sebesülő, kórházba jutván a fennebbi évben természetesen haza hozatta magát Hévízre. 5, Ugyanez évben, a forradalom leverése után, a tulajdon rokonai tanúbizonysága szerint, Szebenben, mint felismert katona, újra besoroztatott. 6, De innen ismeretlen úton és módon hazajutván 1850-ben itthon volt. 74
