Gall György (szerk.): A szent szabadság oltalmában. Erdélyi unitáriusok az 1848-1849-i magyar forradalomban és szabadságharcban (Kolozsvár, 2000)

Tanulmányok - Kisgyörgy Zoltán: Akik nem engedtek a negyvennyolcból

kaptak „harci szolgálataikért” nemesi levelet, éppen életrajzírója közöl adatokat, Kiss Sándor akkori laborfalvi unitárius lelkész, Kádár Lajos korabeli tanító és Berde Ferenc adatainak felhasználásával.

A fiatal Berde 1834 augusztusában lesz a kolozsvári unitárius gimnázium tanulója, ekkor egyenruhás (tógátus), a következő évben már egyenruhátlan (secundans) diákként, mindvégig kitűnő eredménnyel. Itt az önképzőköri években írta néhány versét. Tudása, képessége, de nem utolsósorban egyfajta aszkétizmussal társuló szigora és mértéktartása miatt lett br. Dániel Elek unitárius főgondnok fiának - Gábornak - diák-tanító nevelője. Vallásához és egyházához való ragaszkodását nemcsak a Dániel családdal fenntartott szoros viszonya, hanem bizonyára az unitárius családi hagyomány is meghatározta, hisz édesanyja famíliájából származott az egyház egyik jeles püspöke Szentiványi Márkos Dániel, aki 1684 és 1689 között viselte ezt a tisztséget.

Berde Mózsa életének főbb állomásait itt csak futólag érintjük, hisz ez alkalommal kimondottan a szabadságharcban kifejtett tevékenysége érdekel, s nem utolsósorban abban való szerepe, s az azóta lepergett másfél évszázad alatt a témakörben jártas szakemberek - úgymond - „letisztult” véleménye / mérlegelése.

1840-ben tett ügyvédi vizsgát, s a következő évben megkezdte, megszakításokkal, félévszázadra kiterjedő ügyvédi gyakorlatát Kolozsváron. Műveltségénél, felfogásánál fogva, mint olyan, aki mélyen ismerte Erdély és szűkebb hazája, a Székelyföld és Háromszék népének helyzetét, politikai törekvéseit, mintegy predesztinált volt arra, hogy részt vegyen az 1848. esztendő forradalmi eseményeiben. így választották országgyűlési követnek Sepsiszentgyörgyön, résztvevője volt az ún. uniónak, melynek eszményeivel ő maga is rokonszenvezett. Miután a székely határőrrendszer megszüntetése körüli harcát siker koronázta, s gróf Batthyány Lajos rendeletét mint kormánybiztos kezéhez vette, Háromszéken egyike lett az önvédelem megszervezőinek mindaddig, mígnem 1849 elején Bem tábornok megjelenése az ő szerepét némileg csökkentette. S mert 1848 végén - a harci események következtében - éppen Háromszék volt az ellenség lába által nem tapodott szűz föld, ahol termőtalajra talált a hazafias lelkesedés,

43