Gall György (szerk.): A szent szabadság oltalmában. Erdélyi unitáriusok az 1848-1849-i magyar forradalomban és szabadságharcban (Kolozsvár, 2000)

Életpályák - emlékművek

1862-ben áttettem lakásom Szucságba, hol 1869-ig a gazdaság volt a foglalkozásom.

1869-ben az új honvédség felállítása alkalmával kineveztettem őrnaggyá és a Szolnok-Doboka Zászlóalj parancsnokává, majd megszerveztem és megalakítottam a 32. huszár zászlóaljat Désen.

1871 júliusában áthelyeztettem mint zászlóaljparancsnok a 30. zászlóaljhoz Kolozsvárra.

1872. november 1-én neveztettem ki alezredessé.

1877. július 1-én a nyugalmazottak állományába léptem, saját kérelmem folytán, mely alkalommal őfelségétől az ezredesi rangot és címet nyertem, szolgálataim elösmeréséül díjmentesen, és ezzel katonai pályám be volt végezve.

Mit írjak még magamról? Tiszta lelkiismerettel csak azt mondhatom, hogy akármily állásba helyezett sorsom, mindig a legőszintébb hazafiság és hű kötelességérzet volt rugója cselekedeteimnek. Fő feladatomnak tekintettem mindig szeretett hazám és nemzetem ügyét tehetségem szerint szolgálni.

Midőn 1869-ben szolgálatomat újból felajánlottam hazámnak az új honvédségnél, csakis azon reményben tettem, hogy mint képzett katona azon a téren szolgálhatom hazámat legsikeresebben. Öntudatom megnyugtat arra nézve, hogy megfeleltem e feladatoknak, s ha mégis idő előtt kell odahagynom azon pályát, amelyre fiatal koromban készültem, s tehetségemnek úgy a harctéren, mint béke idején nem egy jelét adtam, ennek oka az, hogy önérzetem érzékenyen megsértetett. Szándékosan vagy csak kicsinylésből a 48-as honvéd iránt - sohasem kutattam -, múltam és önérzetem tiltakoztak az ellen, egyszerűen visszavonultam, sajnálom bár, de soha meg nem bánom, amit tettem.

Egész életemben szerény ember voltam, talán igenis az. Ami keveset tudok, azt sohasem fitogtattam. Hízelkedni, csúszni, mászni nem tudok. Jártam és járok mindig az egyenes úton.

Kolozsvár, január 2. 1888.

Szigethy Csehi Miklós ezredes.

348