Gall György (szerk.): A szent szabadság oltalmában. Erdélyi unitáriusok az 1848-1849-i magyar forradalomban és szabadságharcban (Kolozsvár, 2000)

Életpályák - emlékművek

Jegyzetek

1 Vö. Borbély István: Símén Domokos és kora. Keresztény Magvető. LVIII. 1926.

111.

2 Hungary árul Transylvania with Remarks on their Condition Social, Political and Economical. London 1839. Magyarul megjelent válogatás: Magyarország és Erdély. Válogatta, szerkesztette, a szó- és névmagyarázatokat és a tanulmányt írta Maller Sándor. Fordította Rakovszky Zsuzsa. Helikon Kiadó, é. n. A továbbiakban Magyarország és Erdély.

3 Kovács János: Paget János Esc/, életirata. Keresztény Magvető. XXVIII. 1893. 90-103.

4 Német Kálmán szobrászművész alkotása, a Veszprém Megyei Idegenforgalmi Hivatal ajándéka. Az emléktáblát Halász András, Magyarország londoni kultúrattaséja, Burhop professzor, a Brit-Magyar Baráti Társaság elnöke és Zákonyi Ferenc, a Veszprém Megyei Idegenforgalmi Hivatal vezetője jelenlétében leplezték le 1969. február 23-án. Lásd: Honti József: John Paget angol orvos kapcsolata Magyarországgal. Orvosi Hetilap, 110. évf. 1969. 28. szám. 1633; Bebrits Anna .^Emléktábla a magyar szabadságharc angol katonájának. Népszabadság, XXVII. évf. 46. szám. (1969. feb. 25.)

5 „Az új kollégium homlokzatára a Magyar utca felől helyeztessen négy szobor úm. a János Zsigmond, Dávid Ferenc, Brassai Sámuel és Berde Mózes szobrai. A Beide utca felőli homlokzatra helyeztessék két szobor az Augusztinovich Pál és a Suki László szobra. A díszterem belsejébe helyeztessék 15 dombormű: P. Horváth Ferenc, Szentábrahámi Mihály, Lázár István, Koncz János, Bölöni Farkas Sándor, Kriza János, Mikó Lőrinc, Ar. Székely Sándor, Körmöczi János, Dániel Elek, Ferencz József, Jakab Elek, Nagy Elek, Paget János és Kelemen Benő jeleseinkről készítendő dombormüvek.” Építési Jegyzőkönyv. 1900. május 29.

6 A képet az édesanyja, Wesselényi Polixéna festette, Olivért ábrázolja „Garibáldi” öltözetben. Valaha a kép jobb sarkában e felirat volt olvasható: „Paget Olivér, szül. Kolozsvárt, 1841. szeptember 5-én. Tizenkilenc éves korában, a szabadság ügyéért lelkesülve, a londoni Kings College-ből Szicíliába sietett Garibáldi lobogói alá; közvitéz lön a magyar légióban; a volturnói csatában, mint alhadnagy, kis csapatával nyolc ágyút foglalt el az ellenségtől. Türr tábornok ott a csatatéren megölelte és azt mondta: hazája és szülői büszkék lehetnek rá. Garibáldi főhadnagynak nevezte ki. Öt hónapi szolgálat után a piemonti hadseregben kapitánynak neveztetett, és érdemjellel díszíttetett fel. Gyermeki kötelességérzetből lelépett fényes pályájáról, viszament a londoni egyetembe. A svájci ifjúság egy pár revolvert küldött neki ily

331