Gall György (szerk.): A szent szabadság oltalmában. Erdélyi unitáriusok az 1848-1849-i magyar forradalomban és szabadságharcban (Kolozsvár, 2000)

Életpályák - emlékművek

Quarterly Review-ban 1851. elején névtelenül jelentette meg Bem emléke előtt tisztelgő írását.10 Gyanítom, hogy a „Leicesterben őrzött 69 lapnyi kézirat” átdolgozott, kiadásra kész változata visszatért Pagettel Erdélybe, s ez került 1953-ban a Bukaresti Akadémiai Könyvtár tulajdonába. A kérdéses Napló 150 év után megérdemelné a kiadást.

Szűk három éves angol „emigrációja” után 1852-ben családostól Drezdába költözött, majd kétéves nizzai tartózkodás után az angol kormány közbenjárására hazatérhetett Kolozsvárra és Aranyosgyéresre31. Utóbbi birtokát kifosztották, lovait ellopták, értékes könyvtárát tönkretették. 1855-től egyházának és birtokának szentelte minden idejét, cikkei jelentek meg az Erdélyi Gazdában és a Borászati Füzetekben.

Paget János egyházszolgálata

Egyházunk már 1842-ben felismerte Pagetben a jövő emberét, s nem véletlen, hogy az említett esztendő márciusában egyházi tanácsossá választották. Tanácsosi minőségében élete végéig részt vett egyházunk igazgatásában, s az 1842. március 2-án ünnepélyesen letett esküt soha nem szegte meg.

Paget egyházszolgálatáról már volt szó az 1846-ban angolra fordított Nagyajtai Kovács István tanulmány kapcsán, mely Beard könyvében jelent meg. A következő évtizedekben Paget kiemelkedő szerepet játszott az angol-erdélyi unitárius kapcsolatok ápolásában

Bécs erőszakos germanizáló politikájának során az egyházi iskolákkal szemben támasztott követelmények az unitárius felekezeti oktatást végveszélybe sodorták.'2 1856-57 folyamán számtalan kísérlet történt az unitárius egyházi oktatás elsorvasztására, nyilvánossági jogának elvételére. Az agresszív germanizáló törekvések válaszára született meg Pagetnek John Kenrickhez írott levele.33 Ebben ismerteti az erdélyi unitáriusok kétségbeesett helyzetét, és a konzisztórium megbízásából angol, illetve amerikai testvéreik segítségét kéri. „[...] the

325