Gall György (szerk.): A szent szabadság oltalmában. Erdélyi unitáriusok az 1848-1849-i magyar forradalomban és szabadságharcban (Kolozsvár, 2000)

Életpályák - emlékművek

... én nem a jelennek írok”

Fő műve: emlékezései. Az Előszó 1856. január 7-én készült el. Mi volt a szerző célja? Megörökíteni („mint kifáradt vándor visszatekintek a múltba”) mindazt, minek részese, szemtanúja volt: „Felköltöm lelkemben emlékét a régi és közelebb lefolyt eseményeknek, melyekben közvetve vagy közvetlenül én is részt vettem.” (idézetek az Előszóból).

Tudatában volt személyes élményei értékének, hiszen így fogalmaz: „Nem szándékom történelmet írni; sem szabályszerű történelmi emlékiratot, sem biográfiákat. Följegyzem egyszerűleg az eseményeket, de csak azokat, melyeket enmagam láttam, hallottam vagy tényekből merítettem. Elmondom ezek iránt saját nézetemet és véleményemet, tapasztalás, személyes meggyőződés s legjobb felfogásom szerint őszintén és igazán.” Tehát a tények magyarázatakéntkísérőjeként fogalmazza meg saját véleményét. Hogy ez mennyire helytálló, reális? Sok esetben igen, de sokszor nem egészen. Szolgáljon mentségéül, amit ő maga fogalmazott meg: „ítéletemben tévedhetek, de nem szándokomban.”

Szándéka volt megrajzolni az utókor számára azoknak a személyeknek portréját, jellemét, akiket megismert, akikkel hosszabbrövidebb ideig kapcsolatba került. Nem az anekdoták, érdekességek kerülnek előtérbe szövegeiben - bár épp ezek tették volna olvasmányossá - hanem inkább összefoglalásszerűen, tömörséggel jellemez. Talán éppen a hitelesség, tényszerűség kedvéért szorítkozik csupán saját élményeire, az általa megtapasztaltakra. Helyes volt-e ez a módszer? Helyes, de nem a legeredményesebb, ugyanis épp emiatt nem sikerült teljesebb korképet festenie, hiszen a leírtakban csak a szerző nézőpontja, látásmódja érvényesül. Elmarad mindaz, amit másoktól hallott: nem tudván ellenőrizni a hitelességet, nem jegyezte le. Anélkül, hogy csöppet is lebecsülnők Pálffy szándékát és teljesítményét, meg kell említenünk: több hasonló emlékezés egybevetése kiemelhetné a véleménybeli egyezéseket és eltéréseket, mozaikszerű összerakásukból rajzolódhatna ki az egykori valóságot mind jobban megközelítő kép. Ennek ideje végérvényesen elmúlt; még ha a legapróbb vo-297