Gall György (szerk.): A szent szabadság oltalmában. Erdélyi unitáriusok az 1848-1849-i magyar forradalomban és szabadságharcban (Kolozsvár, 2000)

Tanulmányok - Fekete János: Ez történt Világos után (A székely vértanúk)

senki sem felelt, ha a városban fényes fogatán megjelent, nem volt egy vendéglős is, ki szállásra befogadja, nem egy étterem, hol vértől piszkos pénzéért ételt kaphatott volna. 1862-ben pedig, midőn - mint 1848-ki bizottmányi tagnak - neve felolvastatott, az egész gyülekezet rákiáltotta, hogy meghalt” - írta „A Postaréten elhantolt vértanúk emléke” című megemlékezésében.

Az osztrák titkosrendőrség a feljelentések után csak hosszabb idő múlva hajtotta végre a letartóztatásokat, egyrészt a kellő bizonyítékok hiányában, másrészt, hogy minél több résztvevőt felfedezhessenek. A letartóztatásokat óvatosan végezték, lehetőleg mindenütt egyszerre. 1852. január 24-én tartóztatták le Török Jánost Marosvásárhelyen, majd Gálffi Mihályt Firtosmartonosban, s Veress Ignác csíksomlyói zárdafőnököt is. „Január 24-én délután - emlékezik Deák Farkas - Horváth Károly Marosvásárhelyt, ki éppen Török tanár házánál volt szállva, s az ügybe maga is beavatva, saját veszélyével mit sem gondolva, ment föl Schobel tábornok marosvásárhelyi parancsnokhoz megkérdeni: miért fogták el kedves tanárát? E sorok írója a tábornok ajtajáig kísérte Horváthot, de hasztalan várta egész estig visszatértét, letartóztatták...” A letartóztatások folytak tovább: őrizetbe vették Törökné Gálffi Rózát, Kenderessiné Hajnal Rózát s még nagyon sokat. A szebeni fogházba zárták be a letartóztatottakat, a haditörvényszék szigorú vizsgálatot folytatott. Tapfener őrnagy, az egyik legszorgalmasabb osztrák vizsgálóbiztos minden áron szóra akarta bírni Horváth Károlyt, aki büszkén válaszolta: „Hiszem, hogy találtak önök most is árulót, de ezért rapportirozni ezt a becsületes székely népet a német nem fogja megtanítani soha.”

1854. március 6-án Török Jánost, Gálffi Mihályt, Horváth Károlyt, külön-kiilön szekéren 4 fegyveres őr kíséretében, egymástól 100 lépés távolságban Szebenből, ahol 2 évet és két hónapot töltöttek, visszavitték Vásárhelyre kivégezni. A haditörvényszék ítéletét német, román és magyar nyelven közzétették: „Hirdetmény. I. Török János Erdélyben Udvarhely Kerületbe keblezett bágyi születésű 47 éves, református, nős, gyermekei nincsenek, hittani tanár a Maros-Vásárhelyi Reformatum Collegiumban. 2. Nagy-Váradi Károly teleki háromszéki születésű, 25 éves, református, nőtlen, földbirtokos. 3. Gálffi Mihály,

285