Gall György (szerk.): A szent szabadság oltalmában. Erdélyi unitáriusok az 1848-1849-i magyar forradalomban és szabadságharcban (Kolozsvár, 2000)
Tanulmányok - Fekete János: Ez történt Világos után (A székely vértanúk)
got rá kellett jöjjön, hogy itt nem lehet sikere egy új forradalomnak. Az viszont tény, hogy a 48-as európai forradalmak emigrációban levő vezetőit a Londonban székelő Demokrata Bizottság, különösen Giuseppe Mazzini, újabb Habsburg-ellenes harcra, szövetségre biztatta. Ennek a bizottságnak a tagjai (Mazzini, Ledru-Rollin, Ruga) 1850. augusztus 7-én levélben kérték a törökországi emigrációban élő Kossuth Lajost, hogy működjön együtt velük egy újabb európai forradalom előkészítésében. Kossuth hajlandó az együttműködésre, és kezdetét veszi a Bach-korszakban kifejlődött nemzeti ellenállás, a Habsburg-ellenes szervezkedés egyik legjellegzetesebb formája, az úgynevezett Makk-féle szervezkedés 1850-1851-ben. A mozgalom vezetői, áldozatai közt számos unitáriust is találunk. Makk József ezredes (tábornoki kinevezése nem jutott el Komáromig, mert a cári csapatok elfogták az előléptetést hozó futárt) a komáromi erőd volt tűzérparancsnoka hosszas üldözés, menekülés, kalandos szökések után jut el Törökországba, Kütahyába Kossuthoz. Kossuth írásban ad felhatalmazást Makk ezredesnek a mozgalom előkészítésére: szabadcsapatok, titkos csoportok szervezésére, először Erdélyben, majd Pesten és Bécsben. Kossuth utasításainak alapján Makk a szervezkedést Mazzini „évszaki rendszer” elnevezésű konspirációs hálózata mintájára kezdte el. Ez nagyon szigorú titoktartáson alapult, következésképp, ha a mozgalom vezetői közt nem volt áruló, a hatóság nem árthatott a résztvevőnek. A mozgalommal nagyrészt az 1848-49-es forradalomban s szabadságharcban részt vett tisztek, radikális gondolkodású értelmiségiek, elégedetlen kis- és középbirtokosok, papok elkeseredett csoportja próbált véget vetni az önkényuralomnak. Török János írta a kivégzés előtt: „Ügyünk nem egy ember s nem egy nemzet ügye, hanem egész korunknak, sőt több: a rabiga alatt görnyedő népeknek és nemzeteknek szent ügye...” Deák Farkas - akit öt év várfogságra ítéltek - a következőképpen emlékszik vissza az összeesküvés megszervezésére: „Az egész titkos társaság élén egy láthatatlan kormány állott, melynek tagjait senki sem 282
