Gall György (szerk.): A szent szabadság oltalmában. Erdélyi unitáriusok az 1848-1849-i magyar forradalomban és szabadságharcban (Kolozsvár, 2000)
Tanulmányok - Korodi Alpár: Ahol csak a furfang segített (Aranyosszék, Torockó és Abrudbánya környéke az 1848 - 49-es szabadságharc idején)
dos Kövenden, Várfalván, Rákoson, Csegezen és Kecserden a nemzetőrséget szervezték. Ugyanezt tették a szék alsó kerületében Fosztó Károly, Zudor Károly, Konya István és mások.6 A június 14-én tartott kövendi közgyűlés kimondta, hogy Aranyosszék minden 18-55 éves férfia a nemzetőrségbe belépni tartozik, így rövid időn belül a rendes huszárokon kívül 1500 nemzetőr volt zászló alatt.7 Szépen hímzett zászlójukat Zudor Károlyné Antal Klára adta.8 Fegyverben nagy hiányt szenvedett Aranyosszék, mivel csak 300 szuronyos fegyvert kapott Fehérvárról, s a szék területén csak 200 vadászfegyver gyűlt össze. Az ezekkel felfegyverzettek képeztek egy 6 századból álló nemzetőr zászlóaljat, melynek őrnagya Benő István, míg századosai Gál Miklós, Magyart Pál, Szarvadi László, Fosztó Károly, Koronka Lajos, báró Jósika Pál voltak. Mivel a többiek csak lándzsákkal voltak ellátva, részint otthon őrködtek, részint pedig elszéledve harcoltak.9 1848. június 27-én újabb közgyűlést tartanak Kövenden, mikor örömnyilvánítások közt teszik közzé az unió-törvénycikk szentesítését. Ugyanakkor egy szavazatszedő bizottságot neveznek ki, melynek célkitűzése azon követek megválasztása, kik a népképviselet alapján Pestre küldendők.10 Ez idő alatt Jósika egyre merészebben lépett fel, s mikor értesült az olvasókör létezéséről, megtiltotta katonáinak, hogy abban részt vegyenek. Szentgyörgyi József személyében viszont kemény ellenfélre talált. Jósika megpróbálta eltávolítani Szentgyörgyit Aranyosszék területéről, de terve kudarcot vallott, s így Szentgyörgyi helyett neki kellett távoznia. Egy éjszaka megszökött Bágyonból, átállt az ellenfélhez, s később egyike lett az oroszok vezetőinek. Távoztával Baumgarten József vette át a század parancsnokságát, s többi társaival - mint Bánffi János és Csulak Dávid főhadnagyok, Zonda Lajos alhadnagy - határozottan a magyar ügy mellett nyilatkoztak.'1 Aranyosszék védereje távoli harctereken küzdött, s így a szék védtelen volt. 1848. november 13-án Grätze feldúlta Felvincet, s Aranyosszéket Fel vine sorsával fenyegette, ha rögtön meg nem hódol. Mivel a széket minden oldalról veszély fenyegette, Dindár Antal, 257
