Gall György (szerk.): A szent szabadság oltalmában. Erdélyi unitáriusok az 1848-1849-i magyar forradalomban és szabadságharcban (Kolozsvár, 2000)
Tanulmányok - Simon Domokos: Az "eltévedt" harangok földje (Feljegyzések az 1848 - 49-es szabadságharcról a Kis-Küküllői Unitárius Egyházkör egyházközségeiben)
Símén Domokos AZ „ELTÉVEDT” HARANGOK FÖLDJE Feljegyzések az 1848-49-es szabadságharcról a Kisküküllői Unitárius Egyházkor egyházközségeiben A Kis-Küküllői Unitárius Egyházkor a vármegyék területére esett. Az unitárius egyházközségek a reformáció idejében keletkeztek. Ott maradtak meg a hívek unitáriusoknak az idők folyamán, ahol a patrónus földesűr unitárius maradt (Bethlen, Pécsi, Sulyok, Pekry, Sárosy, Balog, Simon, P. Horváth stb. családok). Az 1732-es nemesi összeíráskor Bethlenszentmiklóson a két lelkészen kívül 2 nemes család, Adámoson 17 nemes család, Dicsőszentmártonban lakó nemes ember 14 találtatott. A lakosság többi része jobbágy volt. Ennek következtében a kör egyházközségei a jobbágyfelszabadítást nemzetiségre való tekintet nélkül lelkesen üdvözölték. Az unitárius jobbágyok a szabadságharcban a magyarok oldalán vettek részt, de arra is vannak adataink, hogy a más nemzetiségű lakosok közül az ellentáborban voltak. Az egyházköri eseményeket a vizsgálati jegyzőkönyvekből állíthatjuk össze. Aranyosrákosi Székely Sándor püspök (1843-1852) a Kis-Küküllői Unitárius Egyházkörben 1847. november 16-tól a következő egyházközségeket vizsgálta meg, és rögzítette jegyzőkönyvben észrevételeit. November 16-19. közt az esperesi központú Dicsőszentmártonban; 20-21-én az előző főgondnokok egyházközségében Küküllőszéplakon és Nagytereimben; 22-23-24-én a több unitárius patrónusú Désfalván; 24-25-26-án Haranglábon; 26-27-28- án Kis- vagy Magyarsároson; 29-én Szőkefalván; 29-30-án Adámoson. Ismeretlen okból Küküllődombón, Bethlenszentmiklóson és 238
