Gall György (szerk.): A szent szabadság oltalmában. Erdélyi unitáriusok az 1848-1849-i magyar forradalomban és szabadságharcban (Kolozsvár, 2000)
Tanulmányok - Molnár B. Lehel: Szentmihály vértanúi kettős tükörben
biztonságosabbnak vélt Martonosban keresett menedéket, de ezen a helyen életével fizetett. A negyedik meggyilkolt, Bántó Sándor valószínűleg uzoni születésű református fiatalember volt, akiről bővebb adatokat nem sikerült összegyűjtenünk, mint amennyit Tarcsafalvi Pálffy Aladár többször idézett munkájában közzétett. Eszerint Bántó Sándor a „fiatfalvi gróf Mikó Imre tulajdonát képező uradalom gazdatisztje volt. Részt vett az agyagfalvi gyűlésen, s aztán közös volt a vértanúi út társaival, egészen a sírhantig ...”60. *** A négy halott ifjút a gyilkosság utáni napon Deák Mózes az Ugrón kúria melletti ribizlibokrok alá temettette el ideiglenesen, ameddig a románok elvonultak, majd 1848. november 19-én az eredeti hely szomszédságában, egy cserfa közelébe helyezték őket örök nyugalomra. A templomban a temetési szertartást Gál Ábel helybeli unitárius pap a következő bibliai szavak alapján végezte: „Adjatok nékem temetésre való örökséget ti nálatok, hadd temessem el az én halottamat én előlem.” (lMóz 23,4) A temetésen az elhunytak hozzátartozói közül csak a Sebestyén apja volt jelen. Sebestyénnek november 26-án szülőfalujában is megadták a végtisztességet, és prédikációval búcsúztatták el.61 Deák Mózes a sírhantot egy fakereszttel jelölte meg, amiről Tarcsafalvi a következőket írta: „Bár egyetlen katolikus sem volt közöttük, mégis az unitárius ember keresztet állított nekik. Hát van-e szebb példája a vallási türelemnek, melynek hazája volt a Székelyföld? Lehet-e szebb példát említeni fel a székely unitáriusok vallási gondolkodásáról, mint ezt, midőn a keresztben csak a szenvedés jelét és nem felekezeti jelvényt lát.”62 A négy ifjú esete a kiegyezésig csak rejtett módon élt az udvarhelyszéki emberek köztudatában. 1867 hozta meg az áttörést a 48-as áldozatok és hősök emlékének ápolásában. Jóllehet már volt rá korábban precedens, ekkor vált lehetővé a kultusznak olyan formában való megélése, amely nyilvános és közös ünnepélyek keretében szólította meg az egyént. Ennek az egész nemzetet átfogó magatartásformának 225