Gall György (szerk.): A szent szabadság oltalmában. Erdélyi unitáriusok az 1848-1849-i magyar forradalomban és szabadságharcban (Kolozsvár, 2000)

Tanulmányok - Molnár B. Lehel: Szentmihály vértanúi kettős tükörben

szolgálatokat végzi el, hanem „élénk gazdának teremtett udvarista”, hiszen három udvar javait is gondoznia és felügyelnie kellene. Nevezetesen a Sándor Jánosnéét, az Elekes Antalnéét és a Földváriné Sándor Amáliáét.56 Az esperes egy hónappal később, május 15-én kelt levelében arra hívta fel a püspök figyelmét, hogy Sárdra „nem lehet messzünnen és több vagyonnal bíró egyént rendelni, mert nem tudják elköltöztetni. Oda deákot volna jobb papnak rendelni.”57 A fentiek értelmében Székely Sándor püspök május 26-án felszólította a kolozsvári főiskola igazgatóját, Székely Mózest, hogy a sárdi papi állás betöltésére tegyen ajánlatot. Az igazgató az iskolai felügyelő gondnokával, Istvánfi Jánossal egyetértőén, az említett állásra Barabás Jánost, Péterfi Sámuelt, Molnos Istvánt, Goró Istvánt és Pál Mózest ajánlotta. Közülük a püspök Barabás Jánost nevezte ki sárdi papnak. Barabás a hírt a Keresztúri Egyházkor esperese útján, június 4-én tudta meg, és másnap a következőket írta az esperesnek: „Miután a sárdi megye jövedelme a tized megszűntével, s még avval, ha az Udvarok az eddigi szokott fizetést jövendőre a paptól el találnák vonni, oly csekélyre apadna, miszerint tán a mindennapi kenyérre se lenne elegendő, s én miután a kolozsvári főiskolában két, az itteni közép oskolában pedig három évig szolgáltam a Statusnak tehetségem szerint lelkiismeretesen igen-igen csekély évi fizetésért, úgy érzem, bizodalommal fordulhatok a tisztelt Elöljárósághoz azon alázatos kérelemmel, miszerint ha csakugyan állomásra méltóztatik gondoskodni számomra - olyanról gondoskodjék, melynek jövendője biztos, s ne olyanról, melynek bizonytalan, s melyben nyomornál egyebet magamra nem várhatnék.”5'5 Továbbá szomorúan jegyezte meg, hogy a jelenlegi helyzetét figyelembe véve, jobb lett volna, ha a Statusnál eltöltött évek alatt valami „kézi mesterséget” tanul, mert azzal a jövőjét biztosítani tudta volna. Levele végén nem zárkózott el kategorikusan a kinevezés elől, csak arra kérte az elöljáróságot, hogy tájékoztassák, megmarad-e az addigi szokott jövedelem, megtérítik-e a tizedet és jelentkezett-e már valaki önként az állás betöltésére, ellenkező esetben - amint írta - „bármennyire is tiszteljem elöljáróimat, rendeléseit elfogadni nem tudom”. Barabás 12 nap múlva, június 17-én hasonló levelet írt a püspöknek is, aki végül Goró Istvánt nevezte ki Sárdra, a lelkészi állás betöltésére.

223