Gall György (szerk.): A szent szabadság oltalmában. Erdélyi unitáriusok az 1848-1849-i magyar forradalomban és szabadságharcban (Kolozsvár, 2000)

Tanulmányok - Székely Attila: A kétfejű sas leverésével kezdődött (Székelykeresztúr 1848 - 49-ben)

tartózkodott. Az ottani erők nagyobb részével már augusztus 2-án Medgyesen keresztül Szebennek indult. Augusztus 5-án be is vette. Ezen a napon értesült Líiders Bem hadmozdulatáról. Fő hadoszlopát Székelykeresztúrról „erőltetett menetben” vezényelte a kulcsfontosságú stratégiai és ellenforradalmi központ felmentésére.51 Keresztúrra ezek szerint, nyilván Bem menekülő csapatait üldözve, az orosz csapatok is bevonultak. Nagyszeben elestének hallatán kénytelen visszarendelni csapatait az orosz főparancsnok. Bem szebeni tartózkodása utolsó napjának egy mozzanatát még említsük meg. Idekívánkozik. A városba már betörtek az oroszok. Egy „szász forradalmár” orvul Bem apóra lőtt, azonban helyette Anton Kurzot, az „Öreg” adjutánsát ölte meg.52 Erről a hősi halottról tudni kell: szász földijeink közül azon kevesek egyike, aki felismerte: igaz forradalmár nincs mit keressen az ellenforradalom táborában! Nálunk manapság nagyon időszerű ezt hangsúlyozni.

Anton Kurz halálára visszatérve. Vannak akik azt állítják, hogy akárcsak a Petőfié, az ő teste is ott porlad a segesvári rögök alatt.53 A körülbelül 1200 halott nevét homály, testüket valahol a föld fedi. Kurzot is elhantolhatták Nagyszebennél, Segesvár környékén, névtelenül.

A keresztúri résztvevők. A bevezető részben említettük már, az „ott essem el én” beteljesülésével Keresztárra összpontosult a figyelem. Ennek alapján néhány helybeli 48-as neve ismertté vált. Ugyanakkor másoké rejtve maradt. Ilyen példa a következő, a Petőfi Erdélyben c. könyvből. A visszaemlékező Göllner „ott találta... Gamerra Gusztávot, Dáné Mózest [szederjesi, később alsósófalvi papot] lóháton. Utóbb odament a csatavonalból Dáné Károly tizenhétéves tüzértiszt, s elbeszélte, hogy lövegei elrepedtek, lovát ágyú ölte meg, bátyja, János elesett, s ő hátrálni kényszerült...” (275. lap).

Mivel a szerző nem tudta, hogy Dáné Mózes a két említett helység között - az 1849-1852 január időszakában - éppen Székelykeresztúron paposkodott54, majd 1857 májusáig Josefstadtban raboskodott, elsikkadt Keresztár helytörténetének egy nagyon fontos családja. Ha figyelmesen újraolvassuk, és tudjuk, hogy Dáné Mózes keresztúri, ak-164