Gall György (szerk.): A szent szabadság oltalmában. Erdélyi unitáriusok az 1848-1849-i magyar forradalomban és szabadságharcban (Kolozsvár, 2000)

Tanulmányok - Székely Attila: A kétfejű sas leverésével kezdődött (Székelykeresztúr 1848 - 49-ben)

magyarsággal mondta el... esküjét.”27 A botcsinálta „parancsnokságának” meg is lett az eredménye.

1848 októberéhez fűződik még egy minket érintő fontos esemény: Puchner kiáltványa. Erdély területére ostromállapotot hirdetett és átvette a kormányzást. A császár ugyanis a (második) Batthyány kormányt nem ismerve el, helyette Récsey táborszernagyot nevezte ki.2s

Azt a Récseyt, aki id. Bethlen Jánosnak, az unió megszavazása után közvetlenül többek között ezeket írta: „...Ha Te az Uniót keresztül viszed... akkor mind kényszerítve leszünk az oláhok segítségét igénybe venni, s hogy ebből mi lesz, azt elgondolhatod...”29

Visszatérve az agyagfalvi népfelkelés kudarcához, ami bennünket közvetlenül érdekel: november 5-én Marosvásárhelynél Gedeon császári és királyi tábornok katonái és az őt segítő szász és román „segédcsapatok” seregünket szétverték. Ezzel a tábor fel is bomlott, aminek a Székelyföld megszállása lett a következménye. Udvarhelyszéken Heydte százados garázda csapatait november 6-án Bikafalvánál még sikerült megállítani, de föltartóztatni nem. A vereség nyomán Háromszék kivételével egész Erdély elvesztése forgott kockán.

Heydte román és szász népfelkelőkre támaszkodva, a magyar nemzeti egység ellen végzett „eredményes” munkát. A jobbágyfelszabadításból kimaradt zsellér- és jobbágyréteg elégedetlenségét kihasználva, azok „felszabadításával”, különösen az unió-barát nemesség, a vagyonosabb székely réteg ellen uszított. Ilyen jellegű rablás-fosztogatás vette kezdetét vidékünk számos falvában: Szentdemeter, Vécke, Magyarzsákod, Küsmöd, Martonos, Tarcsafalva, Bögöz, Kányád, Derzs, Agyagfalva, Nagygalambfalva, Dálya.30

A jobbágyfelszabadítási rendelet hiányossága máshol is elégedetlenségre adott okot. így a zselléreknek nem lévén „szessziója” (jobbágytelke), nincstelenek maradtak. Az elégedetlenséget a székelység múltjában gyökerező társadalmi megosztottság is táplálta. A lófők és primőrök nagyobb, kétszer akkora területet kaptak, mint a gyalogos többség. Ehhez a 16. sz. folyamán (Vö. a Székely Oklevéltár új sorozatának I—III. köteteivel!) az irtásföldek mint magántulajdon csatolódtak. így gyakori volt az egy-két jobbágyős lófő. Ezek a lófők 1562

160