Gall György (szerk.): A szent szabadság oltalmában. Erdélyi unitáriusok az 1848-1849-i magyar forradalomban és szabadságharcban (Kolozsvár, 2000)
Tanulmányok - Gaal György: "A sebesen rohanó háborús időkben" (Az unitárius egyház és iskolái 1848 - 49-ben)
pontokat. A magyarok és a székelyek már 28-án délelőtt tartanak ilyen gyűlést. Az ezen résztvevő világtalan Wesselényi Miklós báró rámutat, hogy csakis tolihibának tekinthető az unió 3. napirendi pontra helyezése. Délután a három főiskola diáksága tart gyűlést, s ezen ők is támogatásukról biztosítják az unió-törvényt, majd Wesselényi lakásához mennek tisztelegni. Hétfőn, 29-én reggel a város központja megtelik zászlót lobogtató, feliratokat hordozó, kokárdát viselő polgárokkal. A rendre a díszruhás nemzetőrség ügyel. Az országgyűlési követek előbb a főtéri templomban misén vesznek részt, majd átvonulnak a Redut karzatos nagytermébe, ahol 10 órától sor kerül a megnyitó ceremóniára, majd 30-án az uniót tárgyalják. Fontosnak tartották, hogy ne csak a 260 magyar és székely szavazattal fogadják el a törvénycikkelyt, hanem mind a 288 tanácskozó tag helyeselje, mert csak így számíthattak az uralkodói gyors szentesítésre. A három román küldött, miután ígéretet kapott a románság jogegyenlőségének elismerésére, megadta a támogatást. A szászok nyilatkozata még váratott magára. Először Wesselényi, majd Szász Károly érvelt az unió mellett. Végül Kemény Dénes a szászoknak szegezte a kérdést: ellenzi-e valaki az uniót. Mire a brassói követ, August Roth nyilatkozott elsőként az unió elfogadásáról, s a többi szász is csatlakozott hozzá. Az elnöklő Teleki József mondta ki a határozatot: „Az unió összes akarattal el van fogadva.” A korabeli lapok és Kőváry László is leírta, hogyan ünnepelt aznap Kolozsvár.11 Délután véglegesítették a „Magyarország és Erdély eggyéalakulásáról” szóló 1848/1. sz. törvénycikkelyt. Egyik példányát a szokványos módon a királyi biztos útján küldték el az uralkodónak, másik példányával Pálffi János és Weér Farkas Pestre indult, hogy a magyar minisztérium útján is felterjesszék a törvényt. A pesti kormány magát Batthyány Lajos miniszterelnököt küldi az uralkodóhoz, hogy megszerezze a gyors szentesítést. V. Ferdinánd július 11-én Innsbruckban írja alá a törvényt, s Pálffiék június 17-re érnek vele vissza Kolozsvárra, itt június 18-án olvassa fel az országgyűlésen Mikó Imre a végleges szöveget s az azt megerősítő leiratot. A törvény az egyesülésen kívül kimondja minden lakos jogegyenlőségét, s az erdélyi szavazatok számát a magyar országgyűlésben 73-ban állapítja meg.12 15
