Gall György (szerk.): A szent szabadság oltalmában. Erdélyi unitáriusok az 1848-1849-i magyar forradalomban és szabadságharcban (Kolozsvár, 2000)

Tanulmányok - Egyed Ákos: "Mi egy nemzetnek sem vagyunk ellenségei, csak a régi rendszer embereinek (Udvarhelyszék 1848 - 49-ben)

Erős mozgalom zajlott le Szentdemeteren, Véckén, ahol a volt jobbágyrendűek gróf Toldalagi Ferenc erdőiből engedély nélkül hordták a fát, akárcsak a bordosiak, székelyszállásiak, magyarzsákodiak. Amikor az ideiglenes dullóbiztos kiszállt, hogy az ügyet kivizsgálja, „nevezett falvak teljességgel becsüt nem engedtek, sőt össze akarták rontani a becsüseinket.” Itt rendkívül öntudatos ellenállásról volt szó, mert a „miért tették” kérdésre azt válaszolták, hogy „ez előtt egy-kétszáz évekkel erőhatalommal vette el az udvar, s minthogy felszabadultak a jobbágyság alól, az erdőinek is övéiknek kell lenni.”67 Magyarzsákodon Horváth István, János és Ignác nemesi lakjait rohanták meg.68 Az etédi járásban Küsmödön, Martonoson és Tarcsafalván a birtokosoknak „puszta kietlenné váltak” az udvarházai.69 Abránfalván a Ferenczi, Ugrón és Pálffy család házait verték fel, Bögözben Ugrón István házát a megszállók és a nép szétszedte, Kányádban Nagy András, Derzsben Bodor Pálné, Agyagfalván Antal Imre udvarházát fosztották ki; utóbbit a megszálló katonák. Bethlenfalván a Bíró család, Nagy galambfalván Fronius Imre birtoka szenvedett károsodást. Dályában Ugrón József udvarából minden megfoghatót elhordták.70

Kétségtelenül ezek a jobbágy- és zsellérmozgalmak, amelyekhez a szabad székelység szegényebb rétege is csatlakozott, a lehető legroszszabbkor következtek be, hiszen 1848 novemberében megbénították Udvarhelyszék társadalmát abban, hogy védekezzék a Habsburghatalom nevében támadó General Commando csapatai ellen.

Az udvarhelyszéki mozgalmak híre és kérdése rövid idő múltán, már 1849 februárjában a közvélemény elé került, s a szabadságharc leveréséig napirenden volt. Sokat cikkeztek róla a korabeli lapok, felelős személyek nyilatkoztak. A közvéleményt a mozgalmak okai érdekelték elsősorban, de mindig konkrét okokra gondoltak; természetesen téves úton haladva, mert itt egy bonyolult jelenségről van szó. Nevezetesen arról, hogy a társadalmi ellentétek olyan fokot értek el, amelyek nem vezethettek máshová, csak a nyílt kitörésekhez.

Láttuk, hogy a jobbágyok és zsellérek nagy része csalódott volt, mert nem szabadulhatott fel az erdélyi hasonló kategóriákkal egyszerre, s a szabad székelységet rendkívüli módon elkeserítette az, hogy a

149