Gall György (szerk.): A szent szabadság oltalmában. Erdélyi unitáriusok az 1848-1849-i magyar forradalomban és szabadságharcban (Kolozsvár, 2000)
Tanulmányok - Egyed Ákos: "Mi egy nemzetnek sem vagyunk ellenségei, csak a régi rendszer embereinek (Udvarhelyszék 1848 - 49-ben)
amelyet a magyar közlekedésügyi minisztérium tett közzé, s előírta, hogy a vasutat Udvarhelyszéken vezetik keresztül. Hogy a Patakfalva és Kénos közti terepet alkalmassá tegyék, a szék 60 000 ingyenes napszámot ajánlott fel. Ezúttal feliratot intézett Széchenyi István közlekedésügyi miniszterhez, nyomatékosítván, hogy a szék népe „oly csekély kiterjedésű és terméketlen földön lakik, hogy ha közlekedési eszközök útján út nem nyittatik nékünk a komolyabb kereskedésre, rövid időn belül az eredeti Magyar-Székely faj hona oltalmára elégtelenné tétetik.”37 Megköszönik Széchenyinek, hogy a vaspályát „székünkön keresztül tervezte”, s ígérik, hogy közmunkával a szék kiveszi részét az építésből. A nagy elszigeteltségben élő udvarhelyszéki székelység örömmel vette tudomásul a magyar kormány említett tervezetét, s ez megerősítette az átalakulás iránti bizalmat. Pálffyék, vagyis a nemzeti liberális párt helyzetét tovább erősítette az, hogy a konzervatív nézeteiről ismert Macskási Lajos lemondott a főkirálybírói tisztségről, s helyette közfelkiáltással sikerült megválasztani ifj. Bethlen Jánost, a szabadelvű, de magyar nemzeti elkötelezettségei által eddig is kitűnt udvarhelyszéki birtokos nemest. Ifjú gróf Bethlen János, az erdélyi nemzeti liberális mozgalom vezetőivel való kapcsolat által, de saját meggyőződése által is, a korábbi ellenzékhez tartozott. Népszerűségét növelte, hogy a jobbágyfelszabadítást együtt ünnepelte meg saját úrbéreseivel. Amint látni fogjuk, szerepe lesz az agyagfalvi székely nemzeti gyűlésen is. Ez a június 27-i udvarhelyszéki esemény nem tekinhető sajátos helyi ügynek. Ekkortájt az erdélyi magyar forradalom vezetői, Wesselényi Miklóssal az élen, mozgalmat indítottak azon erdélyi tisztségviselők leváltásáért, akiket nem tartottak az unió és az átalakulás megbízható híveinek, s igyekeztek helyükbe saját pártjuk embereit megválasztatni. Teleki Domokos Erdély tekintélyes politikusa írta 1848. június 22-én Vay Miklós nemrég Erdélybe érkezett királyi biztosának: „Alig van valami sürgetőbb, mint a főispánoknak kinevezése, miután azok számos megyében hiányoznak, ott is pedig, ahol léteznek, semmi köszönet benne.” 136
