Gall György (szerk.): A szent szabadság oltalmában. Erdélyi unitáriusok az 1848-1849-i magyar forradalomban és szabadságharcban (Kolozsvár, 2000)

Tanulmányok - Egyed Ákos: "Mi egy nemzetnek sem vagyunk ellenségei, csak a régi rendszer embereinek (Udvarhelyszék 1848 - 49-ben)

alig fordulhat meg rajta. A falunak a másik oldalában is van egy kis jószága, melyet vagy vett, vagy (az) ősei, atyafiak halálakor osztályszerint jutott neki, vagy pedig a felesége mint fiú-leány [az olyan leánygyermek, akinek nem volt fiútestvére, az örökösödés rendszerében fiú-leánynak számított] hozott. E kis jószágon is van egy háza, kettőben csak nem lakhatik, hát egyikbe lakót tett; az ilyen lakókat a Székelyföldön a régi idők ambíciója nevezte zsellérnek, aki, ha még egy kevés kukoricát vetett neki gazdája, hetenként két napot robotolt érette. Igaz, hogy abnormális szolgálat, de a Székelyföldön szűk a föld és nagy a népesség...”

A különböző összeírások alapján azt kell mondanunk, hogy az újságíró általában jól ítélte meg a földkérdés lényegét. Szentdemeteren például a jobbágy gazdák átlag 11 1/2 szántóbirtokkal rendelkeztek, de a kettős határhasználat szerint ennek csak felét művelték meg évente. Nagygalambfalván gróf Kemény Sámuelné jobbágyai használatában átlag 8 katasztrális hold (mintegy 16 köböl) szántó volt, de ez nem jelentett többet évi 4 kataszteri hold birtoknál. Az adóügyi összeírások adatai szerint a szabad székely gazdák tulajdonában levő birtok terjedelme sem volt nagyobb a jobbágycsaládok által használt földnél. Az egyes gazdák kezén természetesen különböző nagyságrendű birtokot találunk. Szentdemeteren a családok szántóföldje 2,5-16 köböl közt változott, Nagygalambfalván az 1-13 köböl szántóbirtok közt oszlott meg a gazdatársadalom földbirtoka.

Bár többféle zsellért tartottak nyilván, jogi természetétől függetlenül mindegyik jobbágy és zsellér ragaszkodik majd a felszabadulás idején az általa használt földhöz és belsőséghez, amelyeket viszont a tulajdonosok nagy része nehezen enged ki a kezéből. Ez az ellentét áll majd Udvarhelyszéken a forradalom idején a társadalmi kérdés kiéleződésének a hátterében.

Mindennek az alapja, amint láttuk, a földkérdés volt.

A források vallatása arról győz meg, hogy az akkori két- vagy háromfordulós határhasználat mellett, és a mezőgazdasági kultúra akkori fejlettségi színvonalán, Udvarhelyszéken viszonylagos túlnépesedés következett be. És ez a túlnépesedés valamiképpen minden társadalmi kategóriát érintett: a társadalom többségét képező székely gazdatársa-119