Gál Kelemen: Kilyéni Ferencz József unitárius püspök élete és kora. Háromnegyedszázad az Unitárius Egyház történetéből - Unitárius Irodalmi Társaság szakkönyvtára 5. (Kolozsvár, 1936)
3. fejezet: Jakab Elek és Ferencz József
45 gyai: a Keresztény Magvető, Ferencz József püspökké választása, Dávid Ferenc életrajza és Kolozsvár története. Kellemesen meglepő, milyen igaz gyermeki örömmel tud örvendezni ez a nagy ember a Kér. Magvető minden jól sikerült füzetén, közleményén. Ezt meg lehet érteni, ha tudjuk, — amit Ferencz József naplójában feljegyzett — hogy 1867-ben „mármár sírba szállt a nemes eszme, midőn Jakab Elek fáradhatatlan lelke azt újból életre serkentette s a szerkesztőségét megváltoztatva, ismét hozzákezdettek a munkához". Eddig Kriza és Nagy Lajos szerkesztették, most Buzogány és Ferencz „Józsi“ vették át. 1874 julius 3-án írja: „Meglepett s megörvendeztetett a tömör, velős és változatos tartalom. Isten éltessen, hogy hordhasd hosszasan e szép gránitdarabkákat dicsőséged s becsületünk templomépületéhez“. 1874 december 1-én Ferencz Józsefnek egy értesítésére, hogy a Magvető sorsa bizonyos ideig biztosítva van: „A M. tehát élni fog 1879-ig. Éljen Ferencz Józsi, az én kedves barátom I Ezt szeretem, az ilyen elhatározás éltet engem is és hitemet is fenntartani képes. Én hű katonád leszek, parancsolj, vezérem! Ugyané hónap végén (dec. 23.): „A IV. füzet hatalmas egy maszlag. Ügy hiszem, sokakat fog becsalni nyájunkba. Ma egy vállalat sem mérkőzhetik a te szerkesztetted M.-vel magasságban, intenzív erőben, belső elrendezés tekintetében. Én Istenem, ha elgondolom, mily nagy bajba került megindítása, első ájulásából felébresztése. S mire megerősödött alattad, mennyi hasznot tett egyházunknak s főtanodánknak, mennyi szolgálatot a szabad észvallásnak és magyar egyházirodalomnak, a lelkem örvend, örvendhetsz pedig kivált ,te, mert a munka oroszlánrésze a dicsőséggel együtt a tiéd. Érezd is értékét törekvéseidnek. Egy kissé lehetsz büszke is. Hasznosan teltek közelebbi életed évei“. 1875 január 12-én a Channing művei fordításának és kiadásának pénzügyi nehézségeivel kapcsolatosan biztatja, hogy azt minden módon meg kell csinálni, mert „azt az óriási szellemet mi nem pótoljuk sehogy, egyenként és összesen sem, mert eszméit mindenki szereti és fogadja, „míg a miénktől egyik egyért, másik másért idegenkedik“. S kérésére, hogy küldjön valamit a Magvetőnek, azt válaszolja, hogy a gimnáziumról kellene írni, mert „az égető szükség“. „Hiába írok én és Símén és te hiába prédikálsz aranyosszáju Szent Jánosként, ha benn a gimnáziumban rothadásnak indulunk. Hidd el kedves barátom, hathatós reform kell nálunk a tanításban, a taneszközökben, felügyeletben, a valódi nevelésben“. S Buzogánynak a Dávid Ferenc élete megírására vonatkozó indítványára bizalmasan közli: „csak terveljétek ki s ha a közbizalom felém fordul, levelét olvashattam el. Sajnálatos dolog, hogy a püspök hozzáírt levelei legalább tudomásom szerint nem maradtak fenn
