Gál Kelemen: Kilyéni Ferencz József unitárius püspök élete és kora. Háromnegyedszázad az Unitárius Egyház történetéből - Unitárius Irodalmi Társaság szakkönyvtára 5. (Kolozsvár, 1936)
22. fejezet: Szellemi alkata és jelentősége
413 szerinte nem más, „mint a szélvitorlának a maga tengelye körül ide s tova forgása“, mint a kör négyszögüsítése, mert „reformálva többé nem maradhat katholikusnak a szó bevett értelmében s mint katholikus nem reformálható“. Az 1881. évi debreceni zsinat tárgyalásait ismertetve, „kiváló örömére“ szolgált, hogy a zsinat a theológiai intézeteknél a tanszabadság elvét ellenkező felszólalások után is megőrizte s így biztosította a theológiának tudományos jellegét. Az országgyűlésen szóba került vallásszabadság kérdésével foglalkozva (K. M. 1879. 128. 1.) elmegy a vallásszabadság legvégső határáig, midőn azt kívánja, hogy legyen szabad mindenkinek, természetesen az országos törvények keretein belül s a mások szabadságának megsértése nélkül, vallásos hitének teljesen megfelelő formát keresni.“ Ha ez a vallásszabadság új világosságot hoz, mi attól nem ijedünk meg, mert mi abban növedtünk fel; ha sötétséget hozna, az sem térít ki utunkból, mert nem fogja elvonni szemünket az addig megpillantott fényességtől. Nincs megelégedve a vallásos eszmék bármely gyors haladásával. „Sehol sem oly lassú a fejlődés és haladás, mint a vallás terén.“ Ha Jézus visszajönne megtekinteni, mire vitték az emberek az ő szép művét, méltán így kiálthatna fel: „Ugyan, hát még csak idáig jutottatok?“ Amerikában a zsidó rabbi meghívta a keresztény papot a zsinagógájába prédikálni, amin a Jewish Cronicle megbotránkozott, mert az ősök iránti tisztelet megtagadását látta benne (K. M. 1880. 49.). Ferencz József szerint az ősök iránti tisztelet nem kívánja, hogy őket vakon kövessük. „Mi a hitet nem tesszük az igazság felébe.“ Az a hit, amely nem támaszkodik, nem az abszolút, hanem a szubjektive, a mi meggyőződésünk szerinti igazságra, az nem élő hit. Más szavakkal: Bármily téves valamely hitrendszer, míg követői annak igazsága felől meg vannak győződve, jó nekik. „De mihelyt az összhang a hitvallás és a vallásos hit között megzavarodik, többé nem teszi meg a maga szolgálatát.“ 1882-ben ismétli, hogy az emberek a hit és vallás mezején idegenkednek leginkább az igazságtól. Mert „régi hitformák, tantételek és vallásos nézetek, melyeket az idő már túlszárnyalt s melyeknek tarthatatlanságát a józan ész a meggyőződésig kimutatta, ma is nemcsak fennállanak az egyházban, hanem a kereszténység legnagyobb része makacs szívóssággal ragaszkodik azokhoz, mintha csakugyan azoktól függne idvessége“. Bizonyíték erre a Jézus személyét illető miszteriosus tantétel. De azért mégis mozog a föld. És hivatkozik a francia reformátusok tekintélyes közlönyére (Renaissance) és P. Nagy Gusztáv cikkére (Sárospataki Lapok: A húsvéti igazság), mely Jézus szellemi, lelki feltámadását tanítja. „Ki nevezheti magát jogosabban a Krisztus nevéről kereszténynek, — kérdi Nagy Gusztáv — az-e, aki a Krisztus vallását követi, vagy az, aki a Krisztusból magának
