Gál Kelemen: Kilyéni Ferencz József unitárius püspök élete és kora. Háromnegyedszázad az Unitárius Egyház történetéből - Unitárius Irodalmi Társaság szakkönyvtára 5. (Kolozsvár, 1936)
21. fejezet: Egyetemes egyházi adózás
407 tását, központi biztosok kiküldését. A főtanács fájdalmas érzéssel értesül e két kör nagy részvétlenségéről, melyek felekezeti iskolát nem tartanak fenn, mintha egyházunk sorsa nem is érdekelné, de nem adja fel reményét, hogy beállanak az egyház mentői közé. Az 1924. évi főtanácson a püspök és E. K. T. jelentése e tekintetben nem egybehangzó. A püspök megnyitójában elismerését fejezi ki azon áldozatkészség felett, melyet híveink és eklézsiáink elrekvirált harangjaik helyrepótlásáért hoznak. De panaszosan kérdi, miért nem tudják ezt az áldozatkészséget más irányban is gyakorolni? Miért idegenkedünk az egyházi adó iránt és miért kevésbé fontosak felekezeti iskoláink, mint harangjaink? De az E. K. T. azt jelenti, hogy belső embereink derekasan nekiláttak a felvilágosítás és meggyőzés munkájának. „Híveink áldozatkészsége fokozódik s az egyetemes egyházi adó szükségességének megértése mindinkább a köztudatba megy“. A magyar egyházak vezetősége az egyetemes egyházi adózásra vonatkozó határozatot egyértelemmel hozta, de a végrehajtás körönként és vidékenként nem egyértelemmel történt. Voltak egyházközségek nálunk is, más felekezeteknél is, ahol az egyházi adót a lelkészek nem kérték, nem szorgalmazták és a hívek nem is fizették. Ezek a példák rossz hatással voltak a szomszéd községekre. Miért fizessünk mi, — mondották — hiszen ez meg ez az egyházközség sem fizet. És a végrehajtásra az áldozó lélek készségén kívül nem volt más eszköz, így a kezdetben megnyugtató eredmény évről-évre mind kevesebb lett. A szükségletek, a kiadások azonban nem kevesbedtek. A vezetőség megpróbálta a személyenkénti adót leszállítani. A dolog így is nehezen ment. A rendszert meg kellett változtatni. Az 1927. évi főtanács az egyházi tisztviselők progresszív adózását mondotta ki. „Azok az egyszerű munkások, akik eddig is minden világi élvezetről lemondtak, akik maguk is támogatásra szorulnának, hogy a bekövetkezett súlyos viszonyok között is az egyházat s annak intézményeit fenntarthassák, erejüket szinte túlhaladó feladatra vállalkoztak igazi unitárius lelkesedésből. Az egyszerű szolgától fel a püspöki méltóságig, minden alkalmazott progresszív arányban jövedelmének egy részét a köz oltárára helyezi Isten előtt kedves áldozatul“. 184 1927 nov. 7-e nevezetes dátum lesz mindenha az unitárius egyház történetében. Ha eddig voltak is aggodalmaink — mondja a tudósító — a jövő iránt, most eloszlottak. És reméli, hogy az alkalmazottak e példáját a világiak is követni fogják. Ferencz József a főtanács ez ülésein beiegsége miatt nem vett részt. De otthon, a betegágyán is, egyháza jövőjéért aggódott a lelke. 184 K. M. 1927. 279- 280.
