Gál Kelemen: Kilyéni Ferencz József unitárius püspök élete és kora. Háromnegyedszázad az Unitárius Egyház történetéből - Unitárius Irodalmi Társaság szakkönyvtára 5. (Kolozsvár, 1936)
21. fejezet: Egyetemes egyházi adózás
főtanács tárgysorozatára hagyták. A fegyelmileg palástvesztésre ítélt pappal szemben a kegyelmi jogot nem kívánta gyakorolni a főtanács s a javaslatot elvetette. Elfogadta a lelkészjelöltek ötödik „gyakorlati évét“. A főtanácsi bizottság különös elismeréssel adózik az értekezlet eddigi munkájáért s a főtanács is örömmel vette a köri gyermekekre vonatkozó megállapodást, „melynek gyakorlati megvalósításától a népünkkel való szellemi és erkölcsi kapcsolat megerősödését várja“. A következő értekezlet 1927 febr. 9-én volt. Erre az esperesek is meghivattak, de csak egy jelent meg. Az elnöklő főgondnok megnyitójában tiltakozott az ellen, hogy az értekezlet papellenes volna és nem helyeselheti, hogy a lelkészkor az értekezletek tartása ellen foglalt állást. Egészségtelen jelenség, hogy mesterkélt ellentétek támasztatnak az egyházépítés munkásai között. És hangsúlyozza, hogy nem a támadás, hanem a javítás a cél. „A hívek és lelkész közötti gyakori egyenetlenségek, a sok áthelyezés és kicserélés, az egyházi adó fizetésének tömeges megtagadása, a házasságkötésnél a lelkészi szolgálat elmaradása, a törvénytelen születések szaporodása, különböző szekták jelentős hódítása, az üres templomok, mind azt kiabálják, hogy nem lehet megelégednünk a papi tevékenység eddigi mértékével.“ Ezen az értekezleten megjelent a 8 „köri gyermek“, bemutatkoztak, a tagok kikérdezték, elbeszélgettek velők s megállapíthatták, hogy a kiválasztás jól sikerült, mert jó eredménnyel tanulnak. A megbeszélések egyik fontos tárgya volt: a hívek szervezése a szomszédsági szervezet elvei melleit, aztán egyházi hivatalos lap megindítása, a köri vizsgálat végzésének módozatai. A javaslatok felterjesztetnek az E. K.T.hoz. Az értekezletek azóta szünetelnek. 21. FEJEZET. Egyetemes egyházi adózás. Ferencz József hosszú egyházi közéletének kezdete és vége az egyházi adó jelszava alatt folyt le. Csodálatosak az isteni gondviselésnek útjai, csodálatosan ismétlődnek az ő vezetésének eszközei. 1855—57-ben az egyház és intézményei megmentése céljából az egyetemes egyházi adó mentőhorgonyába kellett kapaszkodni. Ferencz József, mint fogékonylelkű ifjú ember tanúja volt az egyházvezetők fáradhatatlan és reményt nem vesztő küzdelmeinek, mellyel megpróbálták a kicsiny hajó kivezetését a halálos veszedelemből. Nemcsak tanúja volt, hanem egyik kiszemelt tényezője a mentés munkájának. S egy fáradhatatlan munkás hosszú élet alkonyán a gondviselés rendeléséből megint ott kellett állania a mentési munkálatok 26*
