Gál Kelemen: Kilyéni Ferencz József unitárius püspök élete és kora. Háromnegyedszázad az Unitárius Egyház történetéből - Unitárius Irodalmi Társaság szakkönyvtára 5. (Kolozsvár, 1936)
18. fejezet: Gazdasági ügyek
349 és siettetik hagyományos összetartásunk összeomlását. E veszélyes játékot nem nézheti s míg a főpásztornak meg lesz kellő alkalma a bántalmak elhárítására, E. K. T. kötelezve érzi magát odakiáltani az egyház zajongó gyermekeinek a Quo usque tandem intelmét s védelmébe ajánlani híveinknek hatóságaink intakt reputációját. Elekes az E. K. T. körlevelére adott válaszában (U. E. 1910 febr. sz.) megismétli, hogy a javaslat az elnöki székből nem volt helyén, mert „pártos ízű“ volt. Lőrinczi István, mint az U. E. szerkesztője és a Lelkészkor elnöke (u. o. márc. 15. sz.) 50 aláírással bizalmi nyilatkozatot küld a püspöknek, „kinek nevéhez egy nagy korszak és ehez a nagy korszakhoz az ő neve úgy kapcsolódik, mintha egyek lennének“. A papságnak évtizedektől fogva „nincsen — igen I ismétlem, — nincsen más vezéralakja, irányító szelleme“. Maga Ferencz József följegyzéseiben (1910. újévi refleksziói) az ügyről így nyilatkozik: „A gazdasági ügyek miatti zivatar még mind tombol. A politikai pártoskodások mintha egyházi életünket is inficiálták volna. Az U. E. megindulása óta alig tesz egyebet, minthogy közigazgatásunkat ócsárolja. Ami felülről jő s az ő irányával nem egyezik, semmi sem jó. Minden gyanúsítást összeszed s világgá dobja. Ezt az új egyházi szellemet akarják inaugurálni a régi patriárchális helyett“. Az 1910. évi főtanácson jelentette az E. K. T„ hogy kénytelen volt tiltakozni a püspök, E. K. T., sőt a főtanács ellen irányzott támadások ellen s rámutatni az ily jelenségekben rejlő, egyházunkat fenyegető veszedelemre. De minthogy több egyházkor jegyzőkönyvéből s magánosok felterjesztéseiből is meggyőződött, hogy e támadások és gyanúsítások nem találnak visszhangra oly mértékben, hogy komolyabb rendszabályozást igényelnének, sőt egyes visszautasításban is részesültek, ajánlja a főtanácsnak, nyugodjék meg az intézkedésen. A jószágfelügyelőség (Albert Dénes, Ürmösi Jenő és a pénztárnok) ugyanekkor jelentette, hogy a birtokokat a jószágigazgatótól átvette, a gazdatisztet és gyakornokot szabálytalanság és rendetlenség miatt megrovásban részesítette, de a további eljárást megszüntette. A jószágigazgatót lótartás és 5 hold birtok használata címen a kártalanítás alól felmentette. Végül: a birtokokat, Bún kivételével, ahol tagosítás foly, bérbeadta. A főtanácsi bizottság, minthogy már korábban megállapíltatott, hogy egyetlen szervet sem érhet a vétkes mulasztás, sőt a kellő gondosság elmulasztásának vádja sem, nem kívánt visszatérni az ügyre. És habár megállapította, hogy az előirányzat és bevétel között „nagy eltérés“ (1573279 K) mutatkozik, mégis örömét fejezte ki azon, hogy sikerült a birtokokat „megfelelő feltételek és biztosítások mellett“ bérbeadni, mert így a jövedelmezőség nem lesz annyi hullámzásnak kitéve, mint az utóbbi évek folyamán. A főtanács
