Gál Kelemen: Kilyéni Ferencz József unitárius püspök élete és kora. Háromnegyedszázad az Unitárius Egyház történetéből - Unitárius Irodalmi Társaság szakkönyvtára 5. (Kolozsvár, 1936)
17. fejezet: Pénzügyek
337 vargyasi zsinat megalkotta a püspök, papok, mesterek, néptanítók részére az általános nyugdíj- és segélyintézetet. 1893-ban a kormány a nem-állami tanárok részére megalkotta az országos tanári nyugdíjintézetet s hosszú és szenvedélyes vita után az 1894. évi főtanács kimondotta, hogy tanáraival belép oda. A kérdés szembeállította egymással a papokat és tanárokat. A papok féltékenyen nézték, hogy a tanárok helyzete már-már biztosítva lesz és nem akarták megengedni, hogy a tanárok által az egyházi nyugdíjintézetbe befizetett illetékek visszaadassanak nekik az államiba való befizetés végett. Azt is alaptalan kedvezésnek tartották, hogy az egyház értök fenntartói illetéket fizessen oda. Kozma felügyelő gondnok higgadtságára s a püspök bölcseségére volt szükség, hogy a szenvedélyek lecsillapodjanak. A püspök megígérte, hogy most már minden erővel a papok nyugdíjintézetét fogják támogatni. 1897- ben megalkotta a főtanács a kebli nyugdíjintézetet a iheológiai s az országos tanári nyugdíjintézetbe fel nem vehető gimnáziumi tanárok részére. Ez intézet szabályzata ötévenként átvizsgálandó. Ezért az E. K. T. az 1902. évi főtanács elé terjesztette azzal a véleménnyel, hogy a megállapított 40 évi szolgálati idő, mihelyt az alap megengedi, a középiskolai tanári nyugdíjintézet szabályzatának megfelelően, 30-ban állapíttassák meg; e szabályzat terjesztessék ki minden tekintetben a püspökre és családjára. Ezért töröltessék a belső emberi nyugdíjintézet tagjai közül s a befizetendő illetéke állapíttassák meg 2000 K- ban. A szabályzat lépjen életbe 1903 jan. 1-én. A papnevelő intézet tanárainak az országos tanári nyugdíjintézetbe való felvétele iránt tétessenek meg a szükséges lépések. A főtanács megalkotta a szabályzatot e címmel: Nyugdíjtörvény a magyarországi unitárius egyház kebli tanárai és tisztviselői nyugdíjazásáról, valamint azok özvegyeinek és árváinak, továbbá a püspök özvegyének és árváinak ellátásáról, (főt. jkv. 205—217.1.). Az 1903. évi vargyasi zsinat (jkv. 74. 1.) tárgyalja a bányai ev. egyházkerület felügyelőjének a protestáns püspökök nyugdíja, özvegyi ellátás iránti javaslatát, melyet nem helyesel, mert egyházunk püspöke nyugalomba nem mehet. Az özvegyi ellátás akár kebli nyugdíjintézetnél, akár biztosító intézetnél kevesebb járulékkal biztosítható, mintahogy a javaslat tervezi és mi az özvegyről és árvákról már kedvezőbben gondoskodtunk, mint a javaslat tervezi. Az 1911. évi főtanács megalkotta a theológiai tanárok és egyházi tisztviselők nyugdíjszabályzatát. A püspök eszerint sem mehet nyugdíjba. De munkaképtelensége esetén egész fizetése megmarad. Ez nem felel meg az osztó igazságnak s káros is lehet az egyházra. Különösen, ha a püspök több éven át tehetetlenül él, mert akkor a püspökválasztás késik, ami erkölcsi károkat és hátrányokat okozhat az egyháznak. Példa rá a 22
