Gál Kelemen: Kilyéni Ferencz József unitárius püspök élete és kora. Háromnegyedszázad az Unitárius Egyház történetéből - Unitárius Irodalmi Társaság szakkönyvtára 5. (Kolozsvár, 1936)
17. fejezet: Pénzügyek
319 egyházközségek részére csak szeletkék juttattak. Mikor majd a véglegesen megállapított összeget a törvény fogja biztosítani, a bizottság „kifejezetten fenntartandónak tartja a főtanács azon jogát“, hogy a végleges felosztási arányt megállapítsa. Az 56 % beutalása „kissé önkényes és erőszakolt“. S mint injekció se végleges és teljes. Mélyebben kell szántanunk s a deficit okát keresnünk. Cselekvő vagyon 6053891.30 K s hogy mégis hiány van, annak valamely szervezési, vagy kezelési hiba az oka. A 4 % jövedelem nem jön be, sőt átlag 2% körül áll. A hiba kisrészben a nehéz gazdasági viszonyokban, nagyobbrészben a kezelőség szervezetének nehézkes és az anyagi felelősség illuzórius voltában van. Hogy az államsegély a pénztár állását mennyire javította s a lelkeket mennyire eltöltötte reményei, mutatja az, hogy a zsinatról szóló értesítés (K. M., 1907. 272.) már azt mondja, hogy a közalap megingott egyensúlyát, ha rendkívüli események nem lépnek fel akadályozólag, lassanként sikerül helyreállítani. Az 1908. évi főtanácson a közalap költségvetése szerint a deficit 12212.36 K, tehát V3-dal csökkent, ami az államsegély nagyobbmérvű igénybevételének eredménye. Most a tőtanácsi bizottság nem kifogásolja ezt, csak azt óhajtja, hogy a belső erőforrások annyira konszolidálódjanak, hogy az államsegély igénybevétele hovatovább mellőzhető legyen. A ref. és ág. ev. egyházak 1 millió segélyét 1908-ban 2 millióra emelték s az unitárius egyház részére nem vettek fel semmit. Ezért a püspök a főrendiházban felszólalt (K. M. 1908. 162—165.) s megkérdezte Apponyi minisztert, aki teljesen megnyugtató választ adott. A képviselőházban Pataky László, Nagy Dezső (ref.) és Issekutz Győző felszólalására szintén kijelentette, hogy az unitárius egyházat is aránylagos segélyben fogja részesíteni „ugyanazon módon és ugyanazzal a jogi hatállyal, mint a két másik protestáns egyházat“. Az 1909. évi főtanácsot megnyitó beszédjében jelenti, hogy a törvényhozás egyházunk részére 120000 K-t szavazott meg. Szükségleteink szerint többre is számíthattunk volna, de ezzel is meg lehetünk elégedve, mert a mi egyházunk eddig nem volt annyira elkényeztetve, hogy az állammal szemben túlzott követeléseket engedhessen meg magának. „Részemről nem tudok elég hálát adni Istennek, hogy megértem azt az időt, midőn ezzel az államsegéllyel egyházunknak sok oly szükségét, amit régóta érzünk, legalább enyhíthetjük s ha mérsékelni tudjuk vágyainkat és igényeinket, ha nemcsak a mát nézzük, hanem a holnapra is gondolunk, akkor soha több bizalommal nem lehettünk egyházunk jövője iránt, mint most.“ A főtanács az államsegélyt így osztotta fel: egyházi adózás túlterheltségének megszüntetésére 50769, közigazgatás költségeire 49231, lelkészi nyugdíjalapnak 20000. A 103000 K államsegélyt, minthogy ennek rendeltetése nem volt szabatosan körülírva és korlátozva, így:
