Gál Kelemen: Kilyéni Ferencz József unitárius püspök élete és kora. Háromnegyedszázad az Unitárius Egyház történetéből - Unitárius Irodalmi Társaság szakkönyvtára 5. (Kolozsvár, 1936)

1. fejezet: Élete

20 1882 júniusában Torockón, Torockószentgyőrgyön és Já­­rában vizsgált. Nagy örömmel jegyezte lel, hogy Torockón az iskola a hívek buzgóságából és állami segéllyel újra épült. Okt. 7—16-án Tordaaranyoskör 8 egyházközségét látogatta meg, hol 41 év óta nem volt ilyen vizsgálat. 1883 jún. 3-án Mózes Andrással nehány elmaradt torda­­aranyosköri eklézsiát látogatott meg. Itt érte Kelemen B. ha­lálának híre, mire haza sietett, hogy áldott lelkű, nemes öreg barátját eltemesse. A temetés után, jún. 10-én s következő napjain folytatta a vizsgálatot Túron, Szinden és Tordán. 1883 szept. 29-től okt. 12-ig a küküllői köri eklézsiáit lá­togatta meg. 1886 szept. 19-én a homoródalmási templom 100 éves fennállásának ünnepére ment le. Karácsonyfalván is beszédet tartott. Feljegyzéseiben azt mondja: hiszi, hogy látogatása nem maradt jó hatás nélkül az udvarhelyi körre, „melyet való­színűleg nem látogathat meg, mert sajnosán tapasztalja, hogy nem győzi az ilyen fáradságot. Pedig mily örömest járnám be összes eklézsiáinkat, hol mindenütt a legnagyobb szeretettel és tisztelettel találkozom. Igaz, hogy ez a püspököt illeti, de lehetetlen, hogy ne legyen része benne személyemnek is.“ Ezután még csak 1888 jul. 5-től 19-ig a háromszéki egyház­­községeket látogatta meg Mózes Andrással. A többi egyház­kor (keresztúri, udvarhelyi, alsófehéri és kolozsdobokai) meg­látogatása hosszú püspöksége alatt nem került sorra. Ez lehe­tett az oka annak, hogy a marosi egyházkor 1910-ben indít­ványozta, hogy püspöki vizsgálat az összes egyházközségekben legalább 10 évben egyszer tartassák. A főtanács a szervezeti törvényre való utalással, amely azt írja elő, hogy az egyház­köröket és egyházközségeket „koronként személyesen meg­látogatja“, további intézkedést nem tartott szükségesnek. Csu­pán élete utolsó éveiben, az imperiumváltozás után került sor megint az intenzív belmisszió sürgetése rendjén a püspöki látogatásokra, melyeket, felkérésére, helyette Boros főjegyző két ízben és két körben fáradhatatlan buzgósággal végzett el. A rendszeres egyházköri látogatások elmaradása után azonban sok helyen szentelt fel templomot, tornyot, vagy ima­házat, sőt magánházat is, iktatott be lelkészt, leplezett le sír­emléket, ünnepelt és üdvözölt jubileumokon papokat, tartott vizsgálatokat egyes egyházközségekben, Budapesten és a Ki­­rályhágóntúli részekben. Püspöksége alatt következő papszentelések voltak: 1876- ban Árkoson, 1879-ben Székelykeresztúrt, 1883-ban Vargyason, 1887-ben Dicsőszentmártonban, 1891-ben Torockón, 1895-ben Bölönben, 1899-ben Székelykeresztúrt, 1903-ban Vargyason, 1907-ben Csókfalván, 1910-ben Kolozsvárt, 1915-ben Kolozs­várt, 1920-ban Kolozsvárt, 1924-ben Kolozsvárt és 1927-ben

Next

/
Thumbnails
Contents