Gál Kelemen: Kilyéni Ferencz József unitárius püspök élete és kora. Háromnegyedszázad az Unitárius Egyház történetéből - Unitárius Irodalmi Társaság szakkönyvtára 5. (Kolozsvár, 1936)
1. fejezet: Élete
10 Programmbeszédjében, lélekben megrendülve fogadja a választás eredményét. Elfogultságát növeli, hogy épen származása helyén választották meg. Istent hívja tanúnak, hogy ő azt nem kereste, a püspökségre nem vágyott, sőt attól idegenkedett. Látja, hogy a választók bizalma nem emelkedett azon mértékig, mely kezesség lenne a terhes tiszt folytatására, mert érzi változó egészségi állapotát, erői gyengeségét, azok fogyatkozását. A külső vészek elvonultak vallásunk felől, de fél az ősi unitárius erők: az egymáshoz való ragaszkodás, a munkás hitbuzgóság, áldozatkészség, a közügyek iránt való meleg érdeklődés meglankadásától. A külső támadásoknál nagyobb rossz a saját kebelünkben terjedő közöny, szűkkeblüség és „a közdolgok iránt csak az önhaszon szempontjából való érdeklődés, mely vallásos életünkre is csaknem fenyegetővé vált.“ A közigazgatásban irányelve lesz: a közjó és igazság, a régi törvények megtartása, alkotmányos módon a szükséghez képest módosítása, a többségi akarat előtt meg fog hajolni. Igyekezni fog a tanárok, papok fizetését munkakedvük fokozása végett emelni. Minden alkalmat fel fog használni, hogy a vallásos életet üde frisseségben tartsa s ezért az egyházlátogatást már a jövő évben meg fogja kezdeni. Igyekezni fog a sajtó és közvélemény rokonszenvét biztosítani s ez érdekében követni fogja „hivatali elődje nyomát s evangéliumi szelíd lelke példaadását.“ Egyik legfőbb kötelességének fogja tartani angol és amerikai hitrokonainkkal az eddigi atyafiságos viszonyt továbbfejleszteni. A konfesszió kérdésében az idő, az alkotmányos kormányzás, a szabadsajtó és tudomány alakító hatása a reform utján természetszerűen továbbhaladásra bírnak minket is. „E programmadás azonban megkötő természetű és az egyház joga lévén, jelszónk ez lehet: előre.“ Pénzügyek terén oda kíván hatni, hogy a tőkék kellően gyümölcsöztessenek s anyagi erőink gyarapodjék. Végül bizalmát és barátságát kéri kisebbségben maradt jelölttársának, régi barátjának, a főjegyzőnek, „támaszkodva közel egy negyedszázad óta tartó barátságuk szent emlékeire“ és reméli, nem vonja meg tőle támogatását. Hívei csak azért szavaztak rá, mert attól tartottak, hogyha most nem adják rá, többé nem lesz alkalmuk rá. Akik »szeretett barátomnak fonták a koszorút, egy rövid pillanattal később érkeztek meg ugyan, d,e a koszorút már sem az idő, sem emberek nem bánthatják. Épen fogja ő azt bírni akkor is, midőn az enyémet, meglehet, hogy akkor már megtépászva, talán épen ő, síromba illeszti.“ És ezzel végzi: „Én csak adósságot fogok fizetni egész életemben, mely hogy meddig tart, nem tudom, de bármeddig tartson, egyházamé 8 Imák és beszédek. Elmondattak az unitáriusoknak 1876-ban aug 27—28. napjain Árkoson tartott zsinati közgyűlése alkalmával. Kolozsvár, 1876-
