Gál Kelemen: Kilyéni Ferencz József unitárius püspök élete és kora. Háromnegyedszázad az Unitárius Egyház történetéből - Unitárius Irodalmi Társaság szakkönyvtára 5. (Kolozsvár, 1936)
1. fejezet: Élete
8 zárva az út, jun. 22-én haza indultak. Naplóját a tengerbe dobta, mert félt az osztrák vizsgálattól és mert figyelmeztetést kaptak, hogy óvatosak legyenek. Jul. 19-én Kolozsvárra érkeztek. Másnap a rendőrségre idézték, kikérdezték, jegyzőkönyvet vettek fel, de semmi következménye nem lett. Szeptemberben elfoglalta tanári székét. Tantárgya a számtan az I—V. o.-ban. Másodpapnak is megválasztották. Kedvező alkalom volt, mikor maga iránt figyelmet ébreszthetett, 1860 ápr. 29-én a Széchenyi emlékünnep. A templom zsúfolásig megtelt: „Soha többet akkora közönség előtt nem beszéltem s alkalmasint nem is beszélek soha — mondja feljegyzésében. — E perctől fogva nevem ismeretes volt nemcsak saját gyülekezetem tagjai, hanem e város lakói előtt is. Szónoklatom felől igen kedvezően ítéltek minden felé.“ 1860 okt. 15-én nőül vette Gyergyai Annát. A házassággal is úgy volt, mint a papsággal. Egyiket sem kereste s mégis mindkettő szerencsésen sikerült: az egyik hírt, nevet, a másik egy áldott jó nő karjai között boldog családi életet adott. 18o1-ben Kriza püspökké választatván, az első papság megürült s Nagy Lajossal szemben megválasztották. Most harmadszor köszöntött be az eklézsiába. Tanári teendője is változott ezzel, mert most a teológia tanítását vette át. Ez arra indította, hogy „kedvenc tárgyát, a számtant háttérbe szorítva, a teológia tanulásának adja magát“. Ennek a tanulmánynak első eredménye az 1864- ben megjelent káté. A papsággal járó terhes kötelességek mialt egészsége és testi ereje gyengülni kezdvén, 1866-ban káplántartásért folyamodott, mit az eklézsia készségesen megadott. Ez évben nem szolgált, de 1867-ben megkezdte szolgálatát. 1868-ban a háromszázados tordai zsinaton az egyik szónok ő volt. Másodpapok voltak alatta Nagy Lajos, Marosi, Símén. Nagy Lajos és Símén hivatás nélkül, kedvetlenül szolgáltak. Marosi csak a templomi szolgálatot végezte kedvvel, egyebet nem. A papság válságos helyzetbe került s Ferencz József, mert a felelősség őt terhelte, 1869-ben a papságról lemondott. Az eklézsia a lemondást nem fogadta el, hanem a konzisztóriummal úgy oldotta meg a kérdést, hogy az eddigi két másodpapságot megszüntette s helyébe egy rendes papot állított, így megmaradt papnak. Az eklézsia megengedte a káplántartást úgy, hogy a fizetést az eklézsia adta. A másik pap Uzoni Gábor lett, kinek versenytársa Kozma Ferenc volt. Uzoni már megválasztásakor kedélybeteg volt. 1870-ben Bölöni Farkas Sándor sírján szivenlőtte magát. Káplánja Derzsi József volt, aki terhének nagy részét levette vállairól, mert mindig kész volt helyette szolgálni. Kriza 1875 márc. 26-án meghalt. Koporsójánál az imát ő tartotta. A Magyar Polgár megemlékezvén a temetésről,, utódjául őt említette. Neve bejárta a magyarországi lapokat. „Én inkább
