Gál Kelemen: Káli Nagy Elek élet- és jellemrajza - Az Erdélyi Unitárius Egyház Gyűjtőlevéltárának és Nagykönyvtárának kiadványai 3. (Kolozsvár, 2003)
A teológiai szeminárium fejlesztése
kéregetéssel, „kántálással”, „koldulással” biztosította főtanodánk létét és nyilvánossági jogát, s ha valaki, ő igazán érezte a felelősség súlyát olyan javaslatok fölmerülésénél, melyek a közpénztár alig tartható egyensúlyát érintették. A TEOLÓGIAI SZEMINÁRIUM FEJLESZTÉSE A teológiai akadémia későre bontakozott ki a filozófiai kurzusból. Ez inkább szolgálta a klasszikus műveltség célját, mint a papképzését. A lelkészképzés abban fejeződött ki, hogy a rendes filozófiai leckéken kívül voltak bizonyos szónokiad gyakorlatok (oratio, contio), az estéli és reggeli préces, a templomi szolgálat és a legációba járás. A felvilágosodás szellemi áramlatának a hatása, hogy a 18. század vége felé a filozófiai kurzust kezdik filozófiai és teológiai tanfolyamnak nevezni. Ez időtől kezd lassan kialakulni az a felfogás, hogy más előkészület kell a papnak és más a polgári közélet emberének. „Brassai a 30-as években erős kritikával és kicsinyléssel szól a jó hangzású philosophicus cursus név alá burkolt felső tagozatról, amelyet a külföldet rosszul utánzó fiókuniversitas-félének mond. Már nem gimnázium, de még nem egyetem, valami korcs-alkat, amely több célt kerget, de egyiket sem éri el, minden közéleti pályára elő akar készíteni, s egyre sem küld jól képzett, kellő ismeretekkel rendelkező ifjakat.”49 Az első öntudatos lépést az akadémiai tagozat bifurkációja irányában az 1812. évi ravai zsinat tette, amikor kimondotta, hogy teológiai osztály egy lesz, folyama 4 év, a publicus secundánsoké csak 3. A tógásoké 4, mert ezek görögöt, zsidót, pásztoralis theológiát is tanulnak, „mely a papi hivatalra készítés és készület”. Ettől kezdve egyharmad századig a kérdésben nem történt semmi. Az 1845. évi homoródalmási zsinat elvileg elfogadta Brassai tervét, melynek lényege az, hogy a filozófiai tudományok rendes idején kívül a 49 Dr. Gál Kelemen: A kolozsvári Unitárius Kollégium története. II. Kolozsvár, 1935. 29.-30. 85